Chapter 4.

Idegesen kapkodta tekintetét,majd ujjaival dobolni kezdett az asztalon.
- Nem tudok semmit. -nézett rám zöld szemeivel.Átható pillantást vetettem rá.Bele gondolni,hogy az előbb majdnem lefeküdtünk,amivel szabályt sérthettünk volna,rémisztő és egyre gyorsabban vert tőle a szívem.
- Biztos?! -kérdeztem vissza felhúzott szemöldökkel.Halványan bólintott,amikor újra kérdéseket vetettem elé.
- Akkor mért voltál ott? Mit kerestél te azokkal az emberekkel? -figyeltem mozdulatait,minden egyes kis moccanását nagy szemekkel bámultam.
- Nem mondhatok semmit! -fogta fejét,kikerülve tekintetemet.
- Mért nem? -zavarodtam össze,bár ez az én helyzetembe nem meglepő..
- Mert nem! -csapott rá az asztalra ököllel.Éreztem,hogy valami nincs rendben.Harag ült ki arcára.Szemöldökét összeráncolta,szemei sötétebb árnyalatot vettek fel.A levegő izzott.
- Harry, mért nem? - próbáltam újra szóra bírni őt. A feszültség nőtt, de szavak nem jöttek ki szájából. Igazából nem is nagyon vártam, hogy pára óra alatt kiszedjek belőle valami infót. Beépült hozzájuk, és még mindig nem tudom miért. Szemmel láthatóan nem szereti a vallatást. Duzzog, mint valami 5 éves. Karba tett kézzel hallgatott.
- Szóval? - kérdeztem újból. Már rezzentek ajkai, amikor kopogtak. Francba. Rohadtul most kell ezt?!

- Igen?! - fordítottam tekintetem az ajtó elé. Belépett rajta egy szakállas képű férfi. Igen, Greg volt az.

- Ro, gyere ide! - mutatott ujjával. Mit is szeretne tőlem? Fogalmam sincs. Eleget tettem kérésének, majd oda ballagtam.

- Mond! - böktem ki nagy sóhajjal, amiért az előbb megszakított a vallatásban.

- Azt hiszem jobb, ha átvesszük az ügyet! - átható tekintete árulkodott. Ledöbbentem a hír hallatán, nem akartam elhinni.

- De, ne, Greg miért akarod elvenni? - néztem rá reménytelenül. Talán… talán látott valamit? Nem, nem biztos, hogy nem! Nem láthatott, hiszen a celláknál voltunk és… Hirtelen arcomat kezeimbe temettem és sóhajtottam egy nagyot. A cellák vannak legjobban bekamerázva..Én hogyan lehetek ilyen hülye? Ha ezt meglátta, akkor végem van…

- Jobb, ha nem nálad van. Még zöldfülű vagy ehhez. Egy-két év és belejössz! - tette kezét vállamra. Lassan újra találkoztam tekintetével. - Vigyék el! - intett fejével Harry felé. Reflexből neki indultam.

- Ne! –ugrottam Harry elé. - Greg adj még egy esélyt!!  - kérleltem őt. Nem szerette volna megváltoztatni véleményét, ez látszott az arcán. - Kérlek! - szemembe nézett. Gondolkozott, majd sóhajtott.

- Rendben, de - ajajj most jön a papolás, ha még egy ilyen..-  Vanessa segít neked! - furcsán néztem rá. Utálom azt a csajt. Legszívesebben elásnám.

- De nekem nem kell segítség Greg! - vissza álltam rendes pozíciómba és karba font kézzel néztem Greget.

- Nem kérdés volt…Sajnálom Ro,de vagy ez,vagy folytatja valaki más..-kinyitotta az ajtót,majd kiment mind a két őrrel.

- Pfúú....Ez,ez rohadtul nem jó!!! - ültem le nagyot szólva a székre.Az a lány egy...az nem is lány,egy ribanc.Pontosan arra használják,hogy ribanckodjon..Mivel másra nem jó.
 - Mi volt ez? - tört be a fejembe egy ismerős hang.
- Mi?!Mmm bocsi,nem figyeltem! - fordítottam fejem Harry felé,aki nagy szemekkel nézett.
- Mi volt ez a kis akció? -kérdezte újra.Elgondolkoztam.Ha bejön ez a nő,felborul minden.Megjátssza az eszét Harrynek,flörtölni fog vele,meg még ki tudja...Körmeimmel játszottam az asztalon.Vanessát meglátom én megölöm.Kicsinyes viselkedés,de David bánja.A volt barátom.Vanessa miatt szakítottunk,ugyanis szerinte nem voltam elég jó az ágyban.Persze mikor ezt megtudtam rögtön kiadtam az útján,ezért ne szeressen.Aztán Vanessa ágyában találtam másnap..Azóta nem beszélek vele,se Vanessával.Sőt inkább kerülöm a csajt.Még kárt tennék benne,azzal pedig javítanék a kinézetén...
- Ro,itt vagy? -kaptam fel hirtelen a fejem,amit azonnal megbántam.Harry állába vertem be a fejem.
- Auuu....ez fáj!!! -álltam fel fejemet fogva.
- Bocsi,nem akartam! -sajnálkozott,miközben az állát simogatta.- Ki az a Vanessa? -megforgattam szemeim,mikor megláttam az ajtóban.
- Hát ő...-mondtam unottan,majd fejemmel a nyíló ajtóhoz intettem.
- Ohh sziia Ro,hallom segítség kell! -jött be vicsorítva,mert az már vicsorítás,nem mosolygás.Ahogy gondoltam.Épp,hogy bent van a mell top,picsa nadrág,10 kg smink....és annyi ékszer amennyi csak rajta lehet!A tűsarkúról ne is beszéljünk...Tuti,hogy ezekre a cuccokra,csak a sarkon összegyűjtött pénzből telik.- Ohh hellóó!-pillantotta meg Harryt.Nem idegeskedem.Nincs miért.Ez csak egy ribanc,aki elvette a volt pasim.Nem,végülis nincs miért,áá dehogy.Kibírom,sőt jobb leszek,mint ő.Jobb,sokkal jobb!Egyre közelebb ment Harryhez,aki letorpanva állt ott.Nem volt számára kellemes a találkozás,legalábbis arckifejezése nem ezt mutatta.Nézhettem ahogy ez a ribanc rámászik....
Istenem a göndör fürtjei...összekuszálva állnak.Kényszert érzek,hogy beletúrjak. Valamit motyogtak ott,nem figyeltem.Inkább Harry volt az érdekesebb.Most meg....
Nane,komolyan bele akar túrni a hajába?!Kész végem,jobb ha..
- Ne,nyúlj a hajamhoz! -kapta el Harry Vanessa csuklóját.Állam leesett,nagy szemekkel bámultam.
- Hmm,kis akaratos! -mérte végig szemeivel Harryt- Rendben,lesz ez még így se! -kacsintott rá.Kikapartam volna a szemét.Félreértés ne essék,nem féltékenységből,hanem,mert utálom a csajt.Legalábbis,eddig még csak azért.Harry borúsan nézett Vanessára.Leültünk az asztalhoz,vagyis én nem,mert a helyemre ült a fruska.Harry felajánlotta a helyét,na de mégis csak őt vallatjuk.Aranyos volt tőle.Megmosolyodtatott.Vanessa mögött álltam.
- Nos Harry,mi közöd van a PSG-hez? -tette fel első kérdését.Azt hiszi,ha nekem nem mondta el,neki majd elfogja?!Szánalmas...Rápillantottam Harryre,aki az én tekintetemet kereste.Elmosolyodtam,talán el is pirultam.Az a rosszfiús mosolya...valami ritka szexi.Nekem adta azt a mosolyt,és nem annak a szajhának.
- Khmm,Harry... -hallottam Vanessa hangját,majd rám nézett.Gyorsan levágtam egy 'Mi van?' fejet,majd összekuncogtunk Harryvel.Séta fikáltam fel alá,közben kaptam egy széket.Vanessa több órán keresztül,vallatta volna Harryt,ha egyáltalán vallott volna.Semmit sem mondott el.Meglepő,nem de?Erre számítottam.Semmi másra.
- Na,jó.Mára elég. -szólalt fel a császárnő,majd felállt és elrendezte iratait. 
-Beviszem Harryt a cellákhoz.-kissé bántam,hogy ő viszi a cellákhoz,hiszen mindig szerettem az arcát nézni,annyira helyes volt.Kimentek az ajtón.Összeszedtem a cuccaim,lekapcsoltam a villanyt és kiléptem az ajtón.
Megdöbbentő látvány tárult elém.Pár méterrel arrébb Harry a falnak volt támasztva,Vanessa pedig teljesen nyomult rá.Elkapott a düh,mikor megláttam,hogy megcsókolja Harryt.Láttam,rajta,hogy neki nem tetszik a szituáció,ha tetszene vissza csókolt volna.Nem tudom mi ütött belém,de megindultam.Feléjük tartottam semmit se érdekelve.Felpezsdültem,nem állított le senki.Kb 2 méterre voltam tőlük,mikor Harry meglátott,azután Vanessa is követte tekintetét.Ám ekkor késő volt.Vanessát arrébb lökve,lekaptam Harryt.Lábujjhegyre állva,egy hosszú szenvedélyes csókot kapott tőlem,amit azonnal viszonzott is.Megint bennem volt az a bizsergő érzés.Beletúrtam hajába és úgy hoztam közelebb magamhoz.Végül levegő hiány miatt elváltunk egymástól.Harry még egy utolsó puszit nyomott ajkaimra,majd elmosolyodott.Én sem tettem mást,majd összezavarodottan fordultam meg.Vanessa elképedve állt ott.
Bevallom jó érzés volt,őt így látni.Lenézően ránk pillantott.Megfordult,majd sietve elsétált.Újra találkoztam Harry szemeivel,amik ragyogtak.Gyönyörűséges smaragdzöld ábrázatot vettek fel.Órákig néztem volna azt a szikrát ami szemében tündökölt.Hirtelen átzökkent agyamon az előző kis cselekmény.
- Sajnálom,én..ezt nem gondoltam át! -megrökönyödve álltam közvetlenül előtte.Lehajtottam fejem,közben cipőmet kémleltem.Nem mertem szemébe nézni.Egyszer csak a másik cipő pár közelebb lépett egyet.Fejemen kisebb súlyt éreztem.Harry homlokát rajtam pihentette.
- Hé, -hívta fel figyelmem rekedtes hangjával- semmi baj!
Szavai emlékeztettek apuéra.Miután valami rosszat tettem,mindig ezt mondta.Lassan felemeltem a fejem.Harry még mindig nekem támaszkodott.Tekintetünk találkozott.Orrunk épp,hogy nem ért össze.Rám mosolygott.Megpróbáltam viszonozni,de apám emlékei utat törtek.Szívem befeszített,szemeimben könnycseppek gyűltek össze.Nem,tartanom kell magam.Nem szabad sírnom.Szipogtam párat,lefelé szegeztem tekintetem.
- Te sírsz?! -hallottam kérdését.Nem válaszoltam.Sírtam is,meg nem is. -Te sírsz... - jelentette ki,hangját vissza fojtva. - Ha nem lenne rajtam ez a bilincs,átölelnélek és egy hamar nem engednélek el! - suttogta fülembe.Meglepő milyen is tud lenni,bár nem ismerem még,így nem tudhatom milyen az igazi énje.De én szeretném őt kiismerni...Ha,egyáltalán ki lehet. 
Ne felejtsetek el Komizni és Feliratkozni!!!:)<33