2017. január 18., szerda

Chapter 8.

Sziasztok! Meglepődnék, ha közel 4 év után is lenne olyan, aki emlékszik a blogomra és elolvasná a folytatást, de semmi sem lehetetlen. Erre a kihagyásra nem mondanék inkább semmit sem. Csak olvassátok és élvezzétek! Komizni és osztani ér! INDÍTSUK BE ÚJRA A BLOGOT! Osszátok Facebook csoportokban és ahol csak tudjátok! Puszi, jó olvasást!


- Jó reggelt kincsem! -hallottam anyukám köszöntését,mikor kinyitottam a szemem. Szemhéjam még mindig rettentő nehéznek bizonyult és a fény ami egyenest a retinámat égette arra ösztönzött,hogy újra fedjem le szemeim.
- Hány óra? - egy órát kerestem a szobában,de sehol sem leltem.
- 15:39. - nem volt óra a szobában. Megint segített az elektronika. Háleluja okostelefon.
- Az nem is reggel. -ahogy ezt kimondtam a napsugarak utat törve vágtak át az ablakon keresztül egészen az ágyamig. Éreztem,ahogy gyenge karomat és arcomat melegítik a fényoszlopok. Édesanyám meg se szólalt,csak fürkészte tovább tekintetem. Csodálkozott,hogy egyetlen lánya még életben van,mondjuk ezen én is. - Mond csak, meddig kell még itt lennem?
- Ro,most hoztak be.Tegnap volt a baleseted. Még minimum 3 napig itt kell feküdnöd. - érthetetlenül nézett rám. Egy sóhaj közepette levetettem róla pillantásom,majd az ablakra meredtem,ahonnan már nem sütött be a nap.
- Szörnyen unatkozok. Nagy bajom nincs,csak a karom fáj....meg a lábam,de ezek mindennaposak is lehetnek. Máskor is túléltem már. Most is túl fogom.
- Rockel, ide figyelj. Szerintem örülnöd kéne, hogy nagyobb bajod nem esett. Újra dolgozni akarsz? Hajkurászni a bűnözőket? Nem kislányom,1 hónapig szó sem lehet róla. - a szigor amit most kaptam tőle, csak azért volt, mert félt. Tipikus, nem tudja felfogni, hogy felnőtt vagyok és nem parancsolgathat.
- Anyu, ha tetszik, ha nem 19 éves vagyok. Már nem te döntesz a sorsomról. - mélyült el a hangom. Azt a mérges pillantást amit anyu szemeivel mutatott felém, egy kisgyereknek se kívánom - Persze, bent maradok a kórházba ameddig kell, de dolgozni fogok.. - hiába harcoltam, nézése nem gyengült - vagy esetleg várhatok egy hónapot míg jobban leszek. - ahogy kimondtam,elmosolyodott, adott egy puszit a homlokomra, majd motyogott valamit és kiment az ajtón. Valami '..egy pillanat és izé,hozok kávét' féleség volt. Imádom, ha azt se tudom miről beszél. Alig vártam, hogy megint Steve-t lássam. Furcsa volt amit beszélt a múltkor. Mi is volt a neve..Harold..Henry? Neeem..Jajj tényleg Harry! Szóval Harry. - Hűű! - esküszöm ahogy csak rá gondolok erre a névre, a szívemet furcsa bizsergés járja át és kiráz a hideg. Hirtelen a nagy gondolkodásokba kiszáradt a szám. Legalábbis most vettem észre, hogy egy sivatagot érzek a nyelvemmel. Innom kéne. Igen, ez a legjobb amit eddig ma kitaláltam. Az a narancslé vagy mi, a szekrényen van. Csak oda kell érte nyúlnom. Egy karnyújtásnyira van..Gyerünk Ro..Gyerünk..Éés
- Aaaa te jézusom! - egyik pillanatban az ágyon most viszont a padlóra kerültem. Úgy látszik nem elég hosszú a karom. A gépek sípolni kezdtek, mert a kábelek leszakadtak rólam. - Basszus - alkaromra támaszkodva próbálok felkelni, de nem bírom így elnevetem magam.
- Jézus Krisztus! Te jó Isten! - édesanyám hangját szerintem a kórház másik felében is hallani lehetett. - Ro, kicsim jól vagy? - míg anyu segítségre tartó karját megfogtam két nővér és egy doktor rohant be a terembe.
- Mi történt itt? - nagy hevességgel mondta ki a szavakat a doktor úr. Vagy négyen segítettek egyszerre felállni, majd vissza feküdni az ágyra.
- Leestem az ágyról. Minden oké. - válaszoltam, majd megdörzsöltem a könyökömet.- Fenébe!
- Csak egy kis horzsolás!- mosolyogva nyugtatgatott az egyik nővér, aki igazából férfi. Inkább az ápoló szó illik rá. Vércseppek folytak le alkaromon, míg le nem törölték azzal az undorító szúrós szagú fertőtlenítővel. A szemem amúgy akaratlanul is megakadt a nővéren..izé..ápoló férfin. Alig múlhatott el 21 éves. Helyes volt..ohohóóó anyám, több mint helyes. Ahogy visszakötötték belém azokat a drótokat a gép megint rendesen mutatta a szív dobbanásaimat. Vagyis kicsit gyorsabban.
- Jólvan, azt hiszem itt minden rendben. Hagyjuk is pihenni a kis beteget. - egy gyors mosoly következtében eltűnt a doktor és a nővér (tényleg nővér, nő nemű volt!!!) az ajtó mögött. Az a helyes pasi az ápoló még ott maradt, felszedte utánam a levert cuccaimat. De rendi:). Ezután a kis akció után elszenderültem, de az a botrányos fertőtlenítő még mindig csípte az orrom.
Valamikor, talán 8 fele kelhettem fel. Aha, van órám, biztos anyu hozta be. Igen, stimmt 20:12 perc. Iszonyatosan kell pisilnem. Asszem megkellene keresni a wc-t..
- Lám, hát felébredtél még ma Csipkerózsika? - jött a hátam mögül a hang. Nem ijedtem meg, ezer közül is felismerem édes, drága barátnőm hangját, Steve-jét.
- Muszáj. Pisilnem kell. - tápászkodtam fel az ágyról, keresve a lábammal a papucsomat.
- Segítsek? - pattant fel ő is karját nyújtva.
- Hát, megmondhatnád merre van a wc.
- Ohh, VIP szobád van. A legtöbb szobában nincs wc, de a tiédben van, szóval rögtön jobb oldalt. - mutatott egyenesen előre a kezével.
- Köszi, innentől oké. - még csak most vettem észre, hogy csak az infúzió van rám kötve. De jó. Tologálnom kell magammal ezt a vasrudat. Visszatérve az ágyamhoz, leültem, majd Steve felé fordultam.
- Mond csak..
- Hmm? - nézett rám nagy szemekkel.
- Miért nem emlékszem Harry-re? - épp nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon, mikor Greg lépett be az ajtón egy csokor virággal és egy lufival a kezében.
- Na hogy van a kis beteg? - mosolyogva jött felém, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Jaj el sem hiszed milyen fáradtan! - nagyon örültem, hogy végre láthatom. hiányzott, pedig biztosan nem rég találkoztam vele.
Rá pillantottam a csokorra.
- Ja, ez a tiéd. - nyújtotta mosolyogva.
- Csokit nem is kapok? - kiskutya szemeimet vetettem be.
- Na de Ro, úgy ismersz? - majd előhúzott széles mosollyal egy tábla csokit a kabátja belső zsebéből. - Egyenlőre ennyit, hogy el ne hízzál! - tette le közben a szekrényemre.
- Ennyire nem kéne figyelmes legyél! Nyugodtan bevásárolhattál volna egy hordóval is!
- Tudom én, de sajnos a bank azt mondta csokira nem adnak hitelt. Pedig eskü bevetettem mindent, - ült le az ágyam szélére egy almát felkapva, majd azt elrágcsálva beszélt hozzám - mondtam, hogy egy beteg kislánynak vinném a kórházba.
- És így sem engedték? Pedig a kislány szót is bevetetted. - közben kapkodva bontottam ki a csokimat. - Hmmm, Isten áldása. - az ízlelőbimbóim csak úgy megadták magukat. Imádom a csokit. Egy negyed óráig még viccelődött Greg a csokival kapcsolatban, elmondta, hogy egyszer egy csokit egy nyári napon egész nap a zsebében hagyott, órák végére a suliban pedig valaki észrevette és azt hitték, hogy bekaksizott.
- Ne mondj több ilyet kérlek, így is fáj a mellkasom! - simogattam közben a mellkasomat. Hirtelen csend lett. - Steve.. - újra a boci szemeit fürkésztem - mit is akartál mondani Harry-ről?
- Harry? Ki az a Harry? - kérdezte meglepődötten.
- Hát..öö..senki? Talán összetévesztettem Henry-vel? Haha, tudod a sráccal az utcámban. Azttt hiszem szerelmes beléd. - mondta zavarodottan, ide-oda kapva tekintetét köztem és Greg között.
- A 9 éves kis Henry-re gondolsz, akinek az anyukája katona? - néztem rá totál meglepődéssel. Mivaaaaan?
- Jajajaja, igenigen. Henry-t akartam mondani. - mondta, majd kapkodni kezdett táskája és kabátja után. - Most viszont mennem kell, apám kinyír, ha nem érek haza fél tízre. Puszit nyomott a homlokomra, majd kiviharzott, de az ajtóból még egy " Gyógyulj meg! " mondatot megengedett magának. Visszanéztem furán Gregre, aki már vagy fél tál sós mogyorómat felette.
- Mivan vele? Valamiről tudnom kéne?
- Nem tudok róla. De ahogy Steve-t ismerem, semmi sem lepne meg. - karórájára pillantott - Uhh, viszont most nekem is rohannom kell. Konferenciát tartunk. - ő is felkapta cuccát, majd az ajtóhoz sietett.
- Konferencia? Nem kéne nekem is ott lennem?
- Majd elmesélem mi volt! - ez volt az utolsó mondata mielőtt becsapódott mögötte az ajtó.
Mi a fene van ma mindenkivel?

2013. július 26., péntek

Chapter 7.

Hello Everybody!
Rühellem magam amiért így megvárattalak titeket,de nagyon nehéz volt megírni ezt a részt!Eszméletlenül sajnálom és igaz,ez sem lett hosszú...Most ennyi telt a következő,jelen esetben a jövőheti rész,remélem már gazdagabb kiterjedelmű lesz!:)
De,ami a jó hír,hoogy.....CHAPTER 7!Tehát jó olvasást,kérlek ne felejtsetek el komizni és feliratkozni sem!:) Pici puszi pocitokra!:*
Timii.xx
*Ro szemszöge*
Egy időtlen álomban voltam.Szaladgáltam a mezőn teli virágok között.Én,aki nem e fajta lány.Nem volt bűnözés..Az,az ott apa?Istenem!És tényleg!Az apukám...az én édesapám!De...várjunk csak..az ott..Harry.Mit keres itt?Most anyu csatlakozott apuhoz.Harry,ne közeledj!Ne!Hallod?!És most elkapott..Ledöntött,de a virágok helyett egy ágyra estünk.Már nem is a mezőn voltunk,hanem egy szobában.Az a pólóm!Igen,pont most repült az ágy mögé.Nem történhet meg!!Nem,hallod?Ro!Nem hallgatott rám a testem.Folytattuk,tovább csináltuk ezt a dolgot.Hogyan állítsam meg ma...Harry megállt,rám nézett és susogta: Ha nem akarod,nem muszáj!Meglepett,igaz csak valami álom,de akkoris...Azt hiszem most szerettem belé.Angyali mosolyával kényeztetett,majd úra csókolgatni kezdte nyakamat.Már nem ellenkeztem,hagytam magam,hogy megtörténjen,amitől egész eddig tartottam.Ajkaival forró csókokat hagyva ment lefelé a testemen.Elért nadrágom széléhez,ahol már nem bírtam,és nevét suttogtam.
Ekkor hirtelen,jött egy nagy fehérség,majd pittyegést hallottam.Mint ami a kórházakban van.Óvatosan kinyitottam szemem,még mindig nem szoktam meg a fényt.Homályosan észleltem a körülöttem lévő világot.
- Steve!Menj szólj az orvosnak! -alig hallottam a párbeszédet,de egyértelműen felismertem,anya volt az.Szék csikorgatás zavarta meg a gondolkodásom,majd pár pillanat múlva éreztem,ahogy valaki megszorongatja a kezem.Lassan és óvatosan újra kinyitottam szemem és most már láttam is valamit.
- Rockel,kislányom! -anyukám könnyes szemmel ült velem szemben.Rekedtes,alig halható hangon szólaltam meg.Elmosolyodtam,de minden porcikám fájt.Igen,most vettem észre,hogy mindenem sajog.Főleg a fejem és a lábam.Arcmimikám átváltott a borongós hangulatomra.Vissza gondolva a történtekre,nemis emlékszem igazán.
- Hogy kerültem ide? -kinyögtem nehezen a kérdést,ami általában ilyenkor mindig hallható.Sokszor hangzott el ez a kérdés a rendőrségi ügyeknél.Lefelé pislogott idegesen.Dadogott össze vissza,mintha nem lenne biztos a dolgában.Furcsálltam,de nem szóltam.Szívem viszont gyorsabban vert.Valami itt nem stimmel.
- Áhh Rockel A. Jhonson! -jött be,valószínüleg a doktorom.Ismerős arca nem árult el sok mindent,öröm,de aggodalom is látszódott rajta.Még mindig össze vagyok zavarodva,nem voltam tisztába a történtekkel.
- Mért vagyok itt?! -kérdeztem újra,mert nem kaptam eddig választ a történtekre.
- Rockel..- kezdte a doktor,de kijavítottam.Jobban szeretem a Ro-t. - Elnézést,Ro.Posztraumás sokkba kerültél,amikor balesetet szenvedtél tegnap este.A fejed valószínüleg beütötted az ütközés során,a sípcsontod felső része megrepedt és a vállad kificamodott.Te könnyebb sérülésekkel megúsztad. -magyarázta.Félig mégis értettem.Várjunk...Én?
- És mivan a többi utassal? És a kisgyerek? - szemöldökömet felhúzva vártam a választ.Az orvos sóhajtott egyet,összenéztek anyámmal,majd várakoztattak.
- Mondjátok már!Mi van velük? - kíváncsiságom egyre inkább átvette az uralmat felettem.Szemeim cikáztak anyukám és az orvos között.
-Drágám, -szólt lágy hangon anyám - a kisfiú szülei meghaltak.A kocsi ami beléd ütközött,annak az utasai életben vannak!Nincs sok bajuk. - ahogy meghallottam a hírt,reménytelenül nézve sírni kezdtem.Szemeimből egyre inkább potyogtak a könnyek.
- Akkor,most á..árva lett? -hangom megremegett a szó kiejtésén.Most kezdte az életet,nem igaz,hogy árva.
- Természetesen nem.Mint több gyereknek,neki is vannak rokonai.A nagyszüleikhez fog kerülni. -hirtelen a szívemről egy 5 tonnás kő hullott le.Tudom milyen ha elvesztek egy családtagot.Átérzem,de ő csak egy kisbaba!Mért ilyen a sors?Mért ilyen kegyetlen...
- Ez annyira szörnyű.. -gondolkozásomba merűlve észre sem vettem,hogy az orvos közben kiment.Steve pedig visszatért a szobába.
- Ro,ugye tudod,hogy soha többé nem vezethetsz egyedül!Vagyis.... -szemeivel a földet fürkészte.Nem gondolta át,hogy mit mond...tipikus Steve! - Soha többet ne csinálj ilyet,rendben?! -aggódó tekintettel közeledett felém,egy ölelésre.Anyuval összenevettünk,ahogy belekeveredett saját gondolataiba.
- Jajj,vigyázz! -húztam össze szemöldököm ahogy a fájdalom belenyilalt a karomba.
- Uhh bocsánat,nem akartam! -rögtön eltávolodott tőlem,félve,valami rosszat tett.Miután megnyugtattam,hogy semmi bajom,magunkra hagyott anyu,jelszóval biztos van valami megbeszélni valónk.
- Na? Újdonság? Felismerted a kocsim,vagy búcsúzhatok tőle? -kíváncsiskodtam,mert láttam,hogy mondani szeretne valamit.
- Hát,a kocsid,szó szerint,mintha egy szendvicsbe lévő hús lenne.Szóval,búcsúzz el tőle. -sóhajtottam egyet,szerettem azt a kocsit,de nincs mit tenni.Egy szendvics lett. - Másról szólva pediiig... - újra rápillantottam,mikor kihangsúlyozta a szavakat.Kérdőn nézett rám,majd elmosolyodott.
- Mivan Seve? 
- Azt hiszem Harry szerelmes beléd! -egyre furcsábban kezdtem rá nézni.Miről beszél ez a lány?
- Biztos nem voltál ott a baleseten és nem vágtad te is be a fejed?! -felnevetett rajta,de szemeim nem mozdultak.Fogalmam sem volt mi ez az egész.
- Biztos,hogy nem!Megnyugodhatsz,de azért köszönöm,én is szeretlek! -megforgatta szemeit és kényelembe helyezve magát az ágyamra ült. - Alig tudtam eljönni ide,mert folyton érdeklődött! 
Gondolkoztam,minden erőmet összeszedtem,de nem jutottam semmire.Ha eddig nem mondta el,akkor most rákérdezek.
- Steve,1 dolgot elárulnál? - kérdeztem szemeibe nézve.Nagy barna írisze tágra nyitódott.
- Persze,na mit? - mosolygott,mint a tejbe tök.
- Ki az a Harry? -válasz helyett újra kinevetett.Megforgattam rajta szemeim,mire ő elkomorodott.
- Te komolyan nem tudod? -úgy nézett rám,mint borjú az új kapura. Megingattam fejem. - Azt hiszem hívom az orvost! -majd azzal a lendülettel kifutott a szobából.Nem értettem ezt a viselkedést.Miért nem emlékszem arra a fiúra?Bármennyire erőlködtem,nem emlékeztem rá.Sőt,az álmomra sem emlékszem.

2013. július 3., szerda

Második Díjam!!:)

2.Díjam. 

Köszönöm a díjat -nak!:)

           
1. mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról
2.a jelölő minden kérdésére válaszolni kell
3.11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
4.11 embert kell megjelölni ( visszajelölni nem lehet ) 


1. 11 dolog rólam.

  • 14 éves vagyok
  • Fejér megyében lakom
  • Van 1 nyuszim és hamarosan lesz egy magyar vizsla kiskutyám
  • Facebook függő vagyok
  • Imádom a One Direction-t!
  • Kedvenceim még:Justin Bieber,Justin Timberlake,Kelly Clarckson,LM,Hősök,Stereo 2.0 és még sok mindenki:)
  • Imádok Disney Channel-t nézni:3 és Nickelodeon-t,ha megtehetem,ja és a zenecsatornák:3
  • A legnagyobb vágyam,hogy kint éljek Londonba és ezért tanulok:)
  • Imádok enni.xddd :DDD
  • Néha beszélek a posztereimhez,és főleg lebaszom őket:Harold Edward Styles,te hogy járhattál Taylor Swifttel?!
2. Válaszaim.

1. Mi az az egy dolog ami nélkül nem kezded el írni a blogod? 
- Zene nélkül nem tudom megírni a következő részt,sőt,amilyen zene megy,olyan hangulatú lesz a rész:)
2. Kedvenc énekesnőd? 
-Kelly Clarckson!:)<3
3. Mióta blogolsz?
-durván 1 éve!:D
4. Álom helyed?
-Hmm,London!*-*
5.  Mikor van a szülinapod?
-Július 24!!:DD
6. Kedvenc márkád?
-Vans,Adidas,Nike:)
7. Hogy hívják a legjobb barátnőd?
-Borbély Linda
8. Van háziállatod? Ha igen, mi?
-van.egy nyuszi és nem sokára egy kis kutya!:)
9.  Tudod már miről fog szólni a blogod?
-igen!:) izgalommal teli lesz,figyeljétek!!:DD
10. Hány éves vagy?
-még 14:s
11. Hányadikos vagy?
-most megyek 9.-be:DD


3. 11 kérdés.
  1. Miért szereted az 1D-t?!
  2. Hol élnél legszívesebben?
  3. Melyik sztárral találkoznál?
  4. Jellemezd a saját blogod pár szóban!
  5. Van tesód?
  6. Hányan éltek egy családban?
  7. Kivel szeretnél elmenni egy ....... koncertre?!
  8. Hiszel a fiú/lány barátságban?
  9. Van legjobb barátnőd?Ha igen,ki?Ha nem,miért?
  10. Kedvenc zenéd?
  11. Mi a hobbid?

4. Akiknek küldöm.

2013. július 2., kedd

Chapter 6/2.

Sziiasztok!!!
És akkor elérkezett a várva várt pillanat itt a Chapter 6/1. folytatása a Chapter 6/2.!!!:3
Olvassátok szeretettel,komizzatok és IRATKOZZATOK FEL A BLOGLOVIN-RA,HOGY KÖVETNI TUDJÁTOK A BLOGOT,AMIKOR A GOOGLE READER MEGSZŰNIK!!!!!:)
Ide is regisztrálni kell,úgy,mint a Google-ra és a Blogger-re:)
Jaa bocsii,h rövid lett,de mielőtt SZOMBATON ELUTAZOK 6 NAPRA A BALATONHOZ,próbálok hozni egy új részt,ha elegendő Komi és Feliratkozás gyűlt össze!:) 
Addig is puszii érjétek be ezzel!:*<3
xx
*Harry szemszöge*
Túl sok napja vagyok bent itt,nem is tudom hol.Ez a Vanessa meg kikészít.Nagyon nyomul,igaz sokszor vevő lennék rá,de jelen esetben nem.Ha bele gondolok abba,hogy Ro,akár hogyis,de elvette az eszem,kisebb harc dúl bennem.Kapkodtam a lányokat.Ha most megkérdeznék hány lánnyal volt dolgom,nem tudnám felsorolni.Olyan rideg ez a hely.A cella.Ha Ro itt volt,nem érdekelt hol voltam.Még mindig itt ülök ezen a poros ágyon.A szokottnál korábban hallottam közeledni a lépteket.Bárhonnan felismerem,ez Vanessa lesz.
- Üdv Mr Styles! -lépett be az ajtón széles vigyorral és kb 20 cm-eres magassarkújában.Ránéztem,majd unottan megforgattam szemeim.Vicces a csaj.Azt hiszi bejön nekem.Betipegett,majd szokásosan leült a székre és kezdte volna a mondandóját,de egy rendőr berontott az ajtón.
- Vanessa,kavarodás van.Azonnal velem kell gyere! - súgta,ja súgta ide hallottam,ahogy beszélgetnek.
- Megtudhatnám,hogy milyen kavarodás? - szegte fel,eléggé nagy orrát.Hosszú pilláit rebegtette,mire a csaj egy sóhajt engedett ki magából.Ekkor én is figyelmes lettem mondandójára.
- Ro kórházban van, -fejemet felkaptam és utána mozdult testem is.Érdekesebben figyeltem a dolgokat. - egy autóbaleset miatt került be.Kómában van.. -mikor meghallottam,azt hiszem,lefagytam.Egy pillanatra leállt a szívem..úgy éreztem.Elkerekedett szemmel figyeltem a történéseket.A rácsokhoz simultam,az információ szerzéshez.Ideges voltam.Ro kórházban van..Hogyan,és miért?!Elvetett az ideg..
- Gyere menjünk!Akkor sietni kell.. - szedte össze az előbb érkező Vanessa a cuccait.Mocorogtam,egyre kíváncsibb lettem.Nem bírtam magammal.Esetlenül álltam ott,a lányok pedig készülődtek.Elővettem minden bátorságomat és előálltam.
- Héé!!Ööö...Steve! -szólítottam meg.Furán hátra nézett és folytatta a grimaszolást.
- Harry?Mit akarsz?! - jött közelebb.
- Mi baja van Ro-nak?! - folytott el az idegesség.Hallottam amit az előbb mondtak,de muszáj volt még egyszer halljam.
- Nem tudom,hogy ez rád is tartozik e.. 
- Kérlek Steve! -erősebben szorítottam a rácsokat.Ezt a lányt nehéz meggyőzni,de valahogy sikerült.Talán az arckifejezésemnek.Sóhajtott egyet,mad belekezdett.
- Ro,kórházban van,mert karambolózott.És kómában fekszik.. -szemei már csillogtak,és..én is éreztem.Ekkor elfordultam és megdörzsöltem.
- És jól van?Meddig lesz kómában,vagy hogy van ez?! - feszengtem magamban.Hogy lehet ez?Ro óvatosan vezet,ahogy tapasztaltam legalábbis.
- Steve jössz már?! -hallotuk a kintről jövő zajokat,mire mindketten az ajtó felé meredtünk.- Mennem kell! -mondta,erre felkaptam a fejem és a távozó Steve-t figyeltem.
- Steve várj!Ne.. -de az ajtó becsapódot..
- A francba! -idegemben felrúgtam a széket.El sem tudom képzelni,mi van ha rosszra fordul a dolog..mert gondolom lehet rosszabb is..
Újra elfoglaltam helyem az ágyon.Arcomat kezeimbe temettem és gondolkozni kezdtem.Hogy jussak el Ro-hoz?!Felemelkedtem és körbe néztem az elhagyatott teremben.V-várjunk..elfordítottam a fejem,hogy átlássak a rácsokon,és jobban szemügyre vegyem az asztalon lévő dolgot..Az-az a kulcs!Gyors léptekkel a cellaajtóhoz mentem.A kulcs nincs messze!El is érhetem,és akkor kiszabadulok!Most elszökhetek.

2013. június 21., péntek

Elsőő Díjam!!!

  Elsőőő díjam!!!!!

Úristen:3 köszönöm az első díjamat
1.Mindenkinek 11 dolgot kell írni a magáról.!
2.Válaszolni kell a kérdésekre!
3.11 kérdést kell feltenni!
4.11 embernek kell küldeni! (vissza nem lehet)

1.

  • 14 éves vagyok
  • Fejér megyében lakom
  • Van 1 nyuszim és hamarosan lesz egy magyar vizsla kiskutyám
  • Facebook függő vagyok
  • Imádom a One Direction-t!
  • Kedvenceim még:Justin Bieber,Justin Timberlake,Kelly Clarckson,LM,Hősök,Stereo 2.0 és még sok mindenki:)
  • Imádok Disney Channel-t nézni:3 és Nickelodeon-t,ha megtehetem,ja és a zenecsatornák:3
  • A legnagyobb vágyam,hogy kint éljek Londonba és ezért tanulok:)
  • Imádok enni.xddd :DDD
  • Néha beszélek a posztereimhez,és főleg lebaszom őket:Harold Edward Styles,te hogy járhattál Taylor Swifttel?!

2.Válaszaim:
  •   Félsz a magasságban? 
-Igen:s de csak nagyon magasban.
  • Ha meglátnád az 1D-t az utcán feléd sétálni, mit tennél?
-Oda mennék kérnék képet/autógrammot és valahogy bele csempészném Niall zsebébe a telószámom:$
  •  Ez az egy blogod van?
-Nem:)
  •  Ha nem akkor mennyi?
-3:) 
  • Kedvenc magyar énekes?
-Király Viktor,Lola
  •  Kedvenc külföldi énekes?
-Kelly Clarckson,Justin Timberlake,Selena Gomez,JB
  •  Vannak álmaid?
-Vannak!;) 
  •  Ha igen felsorolsz párat?
-Titkos!!:3
  • Mióta blogolsz?
-Szerintem jóó egy éve:)
  •  Egyedül írod ezt a blogot?
-Igen:) 
  •  Ha nem kivel?
-______________________
 

3.Kérdéseim:
  1. Mióta vagy Directioner?
  2. Ha az 1D koncertezne Mo.-on és nem lenne pénzed a jegyre,mitcsinálnál?
  3. Kedvenc blogod?
  4. Kedvenc film/sorozat?
  5. Kedvenc kajád/innid?
  6. Kedvenc külföldi énekes?
  7. Ki a kedvenced az 1D-ből?
  8. Miért pont ő?
  9. Mióta blogolsz?
  10. Mért blogolsz?
  11. Melyik filmben szerepelnél?
4.Akiknek küldöm:
Now - 

Chapter 6/1.

 Sziasztok!
Elnézést kérek amiért nem hoztam előbb az új részt,de a ballagás bezavart:s Amúgy..ÁTMENTEM AZ ALAPFOKÚ ANGOL NYELVVIZSGÁÁÁN!!:DD 
Jóó,tudom nem ide tartozik...Na szóval ezt a fejezetet 2 részre vettem.Most olvashatjátok az első részét:)
Szóval tütürüttüüü....CHAPTER 6/1!!!Tudooom rövid lett nézzétek el nekem!!:$
Jó olvasást!!:)
Ma.Igen,mától nem mehettem Harry közelébe.Nem volt egyszerű,vágytam rá.Az irodában egyedül ücsörögni,úgy hogy semmi dolgod sincs,nem valami izgalmas,sőt egyenesen unalmas.Se papír munka,se valami akció.Ez az FBI-nál ritka...Talán valami csoda történt?Nincs többé bűn?Na,jó ez mégis csak vicc.Bármi is legyen az oka ennek az unalomnak,nem nagyon bírom,mint ahogy ezt a nyári meleget se..Majd megsültem.Harry...ez az egyetlen név kapott magára szárnyakat a fejemben.Nem vagyok szerelmes.Nem lehetek az.Rég nem voltam szerelmes és nem most kezdem el...főleg nem Harryvel.Milyen jó pasi lenne..milyen jó lenne,ha....ha jó lenne.Tökéletes!Vagyis,közelítene affelé.
- Ro! Sziia! -rontott be az ajtómon legjobb barátnőm.Megugrottam,de hamar lenyugodtam.
- Nahát Steve! Sziia,mizujs? -tettem arrébb mosolyogva a papírjaimat,mikor Seteve felült az asztalra.
- Mesélj! -jelentette ki,majd beleharapott egy almába,amit szorongatott.
- És mire vagy kíváncsi? -dőltem előre kíváncsian.
- Hogy-hogy mire? Harry-re! Mivan ezzel a sráccal?! -pislogott nagy szemeivel.Felkuncogtam,közben a földet kémleltem.
- Semmi.Volt pár csók.Ennyi!Ja,meg elvették az ügyet tőlem! -sóhajtottam.Befejezte a csámcsogást és hunyorított.Pár percig kémlelte kérdő tekintetemet.
- Hazudsz! -jelentette ki könnyedén,majd tovább folytatta az evést.
- Dehogy hazudok... -fokoztam a hangsúlyt és tűrtem tekintetét.Hát nem kell megtudnia mindenkinek...A nem publikus részleteket.
- Ro,a legjobb barátnőd vagyok! Ismerlek... -sóhajtott,majd megigazította a lábait. 
- Nem tudsz átverni!
- Nem is akarlak! -mentettem a menthetőt.Ha van még ilyen.Átlát rajtam,mint a szitán.
- Nem akarod elmondani? Akkor indulok Harry-hez.. -azzal a mozdulattal lehuppant és az ajtóhoz sietett.
- Ne! -ugrottam utána,lefogva kezét. 
-Rendben,elmondom.. -adtam be feszengve a derekam.Itt már semmi esélyem sem volt.
- Hmm,de kedves! -mosolygott,közben a fotelban foglalta el helyét. 
- Hallgatlak! -figyelmeztetett,majd meredő tekintetét felém fordította.
- Ne akadj ki...de lehet szerelmes vagyok belé.. -nehéz volt magamnak bevallani,de lehetséges.
- Idióta!Egy bűnözőbe?! -estek ki szemei,szája pedig tátva maradt.
- Naa...Én komolyan nem akartam... - dörzsölgettem idegesen karomat.
- Uhh....Megcsókoltad?! - kérdezte kíváncsian.
- Igen,nem is egyszer. - fordultam el.Azt hiszem,elpirulva.
- Hmm,és mit éreztél? - itt meglepődtem.Túlságosan intim kérdés,nem?Furcsa fejet vágva gondolkoztam.
- Hát...ööö... - égetett a pír.Egy bizonyos pontot bámultam,és gondolkozni kezdtem - Valami bizsergő érzést...Olyan,mintha egy másik világba lennék.Távol a bűntől és,végre észre vehettem magam mellette... -keresgélés után megtaláltam barátnőm kék szemeit 
- Mellette voltam valaki....pár...másodpercig..és ezerrel dobog a szívem,és tudod mi a legjobb?Hogy ő is ezt érzi...legalábbis,akkor azt mondta..- nyeltem le a torkomban lévő gombócot.
- Húha,Ro... - bámult messze,gondolkodva - Ez...nem semmi.
- De ez nem szerelem.A-az nem lehet! - tiltakoztam az ügyben.Bár,inkább reménykedve hangzott.Reménykedtem,hogy nem szeretek bele egy bűnözőbe.
- Akkor mi?Mi,ha nem szerelem? - kötött belém kissé idegesen.Félve rá néztem sötét hajam mögül.Ő kikerekedett szemekkel várta a válaszom.Kinyitottam a szám,de lenyeltem a szavakat.Idegesen újra próbálkoztam a beszéddel.
- Arról fogalmam sincs.. - ezt tudtam ki csikarni magamból.Magamba roskadva álltam ott.Tudtam,hogy Stee engem fürkész.Lehajtottam fejem,vagyis csak a padlót láttam.A padlómon pedig a cipőm.Azt a helyes kis szürke vászoncipőt.Megmozgattam lábujjaim,hátha felhívom a figyelmem magamra.De csak egy könny csepp hullott le.Egy kis gyémánt.Egyik pillanatról a másikra gyorsabban váltották magukat a gyémántok.Sós ízét,már éreztem ajkaimon.Láttam,hogy mozdul egy árnyék,majd még egy pár cipő állt előttem.Lassan felnéztem Steve szemébe.Bűntudat ült benne.
- Nézd Ro,én nem úgy gondoltam! -ölelt át.Egyik kezével hátul simogatta hátam.Tudta,hogy ettől megnyugszom,végülis 11 éve ismerem,és ő is engem.Minden apró dolgot tudunk egymásról.Többek közt ezt is.
- Semmi baj!Nem tehetsz róla!Én is ezt csinálnám.. - mondtam,fejemet a vállán pihentetve.Elváltunk egymástól,mosolyogva. 
- Ha Harry nem lenne bűnöző,tökéletes pasi lenne.. - oktattam ki barátnőmet,aki elvigyorodott.
- Tudod Ro,lehet,hogy ő így tökéletes ahogy van!Csak meg kell ismerned. - a válaszán csodálkoztam,hisz az előbb még kiakadt.
- Lehetséges. - mondtam egy sóhajtás közbe.
- Hmm... - mosolygott.Ránéztem félig hunyorítva és egy csöppet mosolyogva,vajon min gondolkozik? 
- Menjünk vacsizni!!! - csattant ki örömében.
- Oké,benne vagyok!!! - vigyorodtam el.Felkaptuk,én rendszerint csak a telefonomat,és kiindultunk az irodámból.
***
Miután Steve-vel megvacsoráztunk,kocsiba ültem és hazafelé vettem az irányt.Koromsötét volt alig lehetett látni valamitAz úton előttem egy családi kocsi döcögött,legalábbis annak látszott.Már épp megakartam előzni,mikor hirtelen kinyílt a hátsó ajtó és kiesett egy..
- GYEREK?! - amilyen gyorsan csak tudtam lefékeztem.Előre lökődtem,aztán hátra a lendület miatt.Gyorsan kipattantam az ülésből.
Ekkor láttam meg a hátam mögött nagy sebességgel közeledő autót.Nagy szemekkel fordultam a gyerekhez,aki ott feküdt maga tehetetlen.
- Istenem!!Édes istenem!!! - a kocsis dudált,mert már nem tudott megállni.A kocsim előtt fekvő babát felkaptam és elfutottam a kocsiktól.
Ledobódtam az út másik végére és védelmezve engem,meg a kicsit összekuporodtam.Hirtelen egy nagy csattanást hallottam....
Kinyitottam a szemem,ami eddig csukva volt a félelemtől.Megnéztem a kisbabát aki a karomban volt.Alig egy hónapos lehetett.
- Istenem.. - szívem szaporán vert.Kezeimmel megigazítottam a pólyát amiben volt.Nagy szemeivel rám nézett.Zöld szemei áthatóan pillantottak rám.Elmosolyodtam egy pillanatra,mikor ő is ugyanezt tette.
Felkaptam a fejem,nagy nehezen felálltam.
- Basszus.. - vettem észre a karomon,eddig rejtve maradt vért.Közelebb mentem a 3 kocsihoz..Mármint,ami maradt belőlük.Mindenhol autó alkatrészek voltak.
Benyúltam,a már összetör szolgálati kocsim ablakán és kivettem a rádiót.Megnyomtam a gombot remegő kézzel.
- Hallo?Hall engem valaki?!Itt Ro... - de süket volt.Semmilyen választ sem hallottam.Potyogni kezdtek a könnyeim. 
- Valaki!!Itt Rockel A. Jhonson ügynök,az E7-es csoportból.. - zokogtam..egyre jobban küszködtem a fájdalomból,ami a fejem és a lábam körül gyűlt össze.
Feladva az egészet,fájó lábammal és a babával a kocsi mellé ültem le.Úgy éreztem,innen már nem kelek föl.Ezt a kicsi is megérezte,sírni kezdett.Az autóban ülő személyek eszméletlenek voltak,magamra maradtam egy gyerekkel.
-Ssshhsst,kicsim!Minden rendbe jön! - bíztattam ezt a fiúcskát addig,amíg csendben nem maradt.Egy utolsó pillantást vetett rám nagy zöld szemeivel,mielőtt elaludt....Olyan szemei voltak,mint Harrynek.Még most is rá gondolok...Lehetséges,hogy Steve igazat mondott,ő így tökéletes,ahogy van.
- Sszz....- A fejem egyre jobban fájt..lüktetett és lassan nem bírtam már.Hirtelenjében a rádió zajt adott.
- Itt Madison hadnagy! E7-es itt vagy?Vége. - reménykedve arrébb löködtem magam,és elértem a rádió végét.
- Itt E7-es! Frontális ütközés történt...3 kocsi,kb 10 sérült..- motyogtam a fájdalomtól. - A Vainard úton..siessenek.. -egy szuszra még elmondtam majd elejtettem erőm vesztve.Szemeimet szinte lecsuktam,még félig hallottam,hogy mondanak valamit,de nem bírtam...muszáj volt..muszáj volt..
lecsuknom a szemem..

Komizzatok és iratkozzatok fel,ha tetszett!!!!!:)

2013. június 8., szombat

Chapter 5.

Firkáltam.Felismerhetetlen dolgok látszódtak a papíron,ha unatkozok ezt teszem.Nem csináltam régóta,ha a 2 óra nem jelenti azt.
- A rajzolás helyett sokkal jobbat is csinálhatnánk. - hangja nyílként szelte végig a szobát.Száraz mondatai nem hatottak meg különösebben.Lemertem fogadni,hogy most is kajánul vigyorog,igen,olyan perverzem.Hajam lobbant,és igazam volt.Fejemet elfordítva bebizonyosodtam arról az észveszejtő jelenségről,aki a cellákban állt.Karjaival támaszkodott a rácson.Izmai megfeszültek,ahogy tartotta magát,meglepetten figyeltem.Valószínűleg látta,hogy rajta bambulok,mert büszkén elmosolyodott.Rá pillantottam,majd a papírra.
- Ha így folytatod nem megyünk semmire! -néztem fanyarul.Egyik pillanatról a másikra megváltozott hangulata.Lefagyott mosolya,elfordult tőlem,talán azért,hogy ne lássam arckifejezését.
- Már mondtam.Nem tudok semmit. -szólalt fel sóhajtva.Kocogtattam tollamat a papíron.Nem tudom szóra bírni őt.Így el kell engedni.Ha nincs bizonyíték,nincs semmi amivel itt tarthatnánk.
- De az igazságot mond.Az egyszerűbb... -fejeztem ki könnyedén.Ha nem mondja el,kénytelen leszek Greghez fordulni,és elengedni Harryt.
- Ez....az igazság.. - ült le a nyikorgó ágyra.
- Ez nem volt valami meggyőző. - álltam fel,arréb tolva székem.Tornacipőmmel kisebbeket lépkedve értem Harry cella ajtaja elé.
- Pedig az. -nem mondott többet,itt befejezte a mondatát.Egy látvány volt őt nézni,még a rácsokon keresztül is.Inkább láttam volna előttem,ahogy megölel.Rám nézett és újra elmosolyodott.Levetettem a pillantásom a földre,közben én is mosolyogtam,pedig nem volt miért.
- Mért sírtál,az előbb? - terelte el a témát.Nekem is elment a kedvem a nevetgéléstől.Elmondjam neki?Mit árthat...különben,a városban mindenki tudja,szóval édes mindegy.
- Emlékek apámról.. -dőltem háttal a rácsoknak.Elbambultam messzire,nem gondolkoztam,újra ő jutott eszembe.Észre sem vettem,hogy Harry a hátam mögé jött.A rácson keresztül átnyúlt,és körül fonta karjait hasamnál.Ajkait fülemnél éreztem.Lehellete súrolta arcomat,amiatt szívem szaporábban vert.
- Nekem sincs apám.Soha nem is ismertem,de..nem is akarom. -meglepődtem nyitottságán.Nem hittem,hogy csak így,beszél róla.Nem is ismerem,de így megnyílik előttem.Jobb lenne,ha elmondaná mi köze van a PSG-hez és nem itt mesélné az életét.Tekintetemet hirtelen felkaptam és elrántottam magam Harry karjaiból.
- Ezt nem szabad! - nézett rám kérdően.Őt bámultam,majd felvettem táskámat az cuccaimmal együtt és az ajtó felé léptem.
- Most,mivan? - Harry hangos szavai visszhangzottak a zárkában.Oda mentem a cellához.
- Ha valaki meglát,vagy a főnököm,Greg,fülébe jut,hogy mi mit művelünk,vagy mi van köztünk,akkor végem van! - suttogtam halkan.
- Höhh...Ez most komoly?! - felhúzott szemöldökkel nézett engem.Halványan bólintottam - Szóval,nem csókolhatlak meg,még egyszer? - kicsit szomorkás hangulatot éreztem hangján.Ne mondja,hogy ő valamit is érez irántam - Bár végülis,köztünk nincs semmi...Nem?
- Ömm...nincs. - pillantásom lefelé vezetett.Jézusom,most mivan....Nem lehet...Azonnal el kell tűnnöm - Most mennem kell! - nem néztem Harry-re csak kirohantam az ajtón.Bementem a mosdóba.Felnéztem a tükörbe,kicsit félve a látványtól.Szemeim piroslottak,szempillaspirálom elfojt.Nem sírhatok Harry miatt.Egy fiú miatt akit nem is ismerek.Hülyeség,ez csak a fáradtság.Kinyitottam a csapot,és megpróbáltam összeszedni magam.Valahogyan sikerült egy fajta kinézetet adni magamnak.Ki vagyok én?!Mi lett velem?!A tükörben látott arc megrémisztett.Hiszen utálom a bűnt,és most én is a részese leszek...Mi ez...Mielőtt haza mentem volna,bementem Greghez.
- Szia Greg! - köszöntem neki.
- Ro,beszélnünk kell! - mondta vissza folytott komolysággal.Kezdtem aggódni.Valami baj lehet?
- Mond! - döltem neki a széknek.Felém fordult székével.Kezei a szájánál.Gondolkozott miközben nézett.
- Megtudod nekem ezt magyarázni?! - indított el a számítógép képernyőjén egy videót.Lefagytam.Nagy szemekkel bámultam a fránya képernyőt.Én voltam ott,pontosabban,Mi.Harry és Én.
- Jézusom... - csak ennyi csúszott ki a számon.Többet nem tudtam mondani,valószínüleg a gombóc miatt ami a torkomban van.Szívverésem szaporább volt,mint egy nyúlé.Na,most mi lesz?....Várjunk ki köpött be?!A biztonsági őr nagy ívben leszarja mit csinálunk..Vanessa!Az a ribanc miatt van minden?!Szégyentelen,hülye ribanc...Elkapom és megölöm,szó szerint a fejébe eresztek egy golyót!!
- Nos,mi ez az egész?! - még minig szem rebbenés nélkül ült és figyelt engem.
- Greg,én nem tudom... - tekintetem cikázott a tárgyak közt.A szék,az asztal,a naptár..itt van naptár?!Na szóval,semmit sem tudtam arról mi folyik köztem és Harry között.Amikor ott vagyok mellette szívem begyorsul és késztetést érzek rá,hogy rámásszak.De nem tehetem.Bűntett lenne,ami pedig még rosszabb,hogy ő egy bűnöző.Ébredj fel Ro!Ő egy bűnöző...Nem nevezném szerelemnek,mert nem az....De akkor mi?!
- Ahhj...Sajnálom Ro,nem tehetek mást... -ijedten néztem rá.Mit csinálhat kirúg?Vagy feljelent?Vagy rosszabb..?
- Kirúgsz?! - dobtam felé kérdésem.
- Nem,eltíltalak az ügytől.Nem foglalkozhatsz semmi képen sem az üggyel!Még veszélyeztetnéd,hogy most Mr Styles-al ennyire közel vagytok egymáshoz. -ledöbbentem.Vége.Harry-t nem látom.Pedig most akartam arra szólni,hogy engedje el.Nem tud semmit,és ez így törvénybe ütközhet.
- Ne csináld Greg!Kérlek! - kérleltem,de ő csak fapofával bírta.Megingatta fejét,én akkor már tudtam a sorsom. 
- Sajnálom Ro.Ez parancs!És közben szabály sértés.Nem tehetek mást,és még jó szívű voltam. -tette kezét a vállamra.
- Ez...ez nem lehet igaz!!! -mormogtam orrom alatt.Nem bírtam elviselni,hogy ezt teszi velem.
- A papírokat és a jegyzeteket add oda Vanessának! -pakolgatta arrébb a dolgokat az asztalán.Hmm,Vanessának...Kinyírom..
- Amúgy Greg épp erről akartam veled beszélni,Harry nem tud semmiről,talán szabadlábon kellene engedni! -mentem hozzá közelebb.
- Ro,ez már nem a te ügyed!Ne avatkozz bele,mondtam,nem? -mutogatott ujjával.
- Nem bízol bennem?Mivan azt mondta Vanessa,hogy szerelmes vagyok belé és,hogy ő az új pasim? -ő csak hallgatott és rendezte iratait. - Chh,esetleg nem mondta,hogy gyereket várok tőle?Mert kiskoromban végülis azt hittem,hogy egy csóktól terhes leszek,hát most mért ne hinném?! -vitatkoztam vele.Próbáltam szemeibe nézni.Egyszer csak lassan felém fordult.
- Nézd Ro,ilyeneket nem mondott Vanessa. De bízom benned,tudod jól!Megígértem apádnak,hogy vigyázok rád és most éppen azt teszem! - nézett komolyan.Lenéztem a padlóra egy pillanatra,majd sóhajtottam.
- Greg,nem vagyok már kislány! Érett nő vagyok,tudok magamra vigyázni! - látszott rajta,hogy nem győztem meg.Ekkor félig elmosolyodtam. - És héé, van fegyverem! - emeltem fel. Elnevette magát,majd megsimogatta a fejem.
- Értsd meg Ro,hogy csak féltelek. Ezek a bűnözők mindenre képesek és sose tudhatod mikor vágnak át! -bele kell törődnöm,hogy nem fogja megérteni.Nem fogom tudni meggyőzni,hogy bízhat bennem és,hogy egy férfi nem fogja elvenni az eszem.. - Gyere ide! - széttárta karjait,majd megöleltem.Fejemet vállán pihentettem. - Lesz még több ügy!Tudom,hogy tudsz fejlődni és egyszer eljön majd a te időd! -mondogatta nekem.Megforgattam szemeim.Nem azért,mert utálom,hanem mert 'eljön,majd az én időm'...Apu is ezt mondogatta.Utáltam,ha ezt mondta,most viszont,ha csak ezt tudnám tőle hallgatni,akkor inkább ezt hallanám!Francba,de hiányzik..
Pár perc után szétváltunk,majd hintettem egy halvány mosolyt arcomra.
- Greg,nem lehetne,hogy ezeket te add át Vanessának?! - nyújtottam felé a papírokat.Kérdőn nézett rám.Vettem a kérdést és válaszoltam. - Nem nagyon kedvelem a csajt! - húztam el a szám.
- Értelek,én is utálom! - vette fel dzsekijét.Elnevettem magam,majd elvette a papírokat. - Menjünk,késő van! - indultunk kifelé,mikor eszembe jutott Harry.
- Hé,öö,Greg - fordultam hirtelen meg.Rám nézett olyan 'Na mondjad!' féle képen. - Beszólhatok Harrynek? Mármint tudod,hogy nem én folytatom az ügyet,hanem Vanessa! - felvettem a legjobb kiskutya pofimat és könyörögve néztem rá.
- Siess! - ez volt az össz vissz válasza.
- Köszi! -nyomtam egy puszit arcára,majd gyors léptekkel közeledtem a cellákhoz.Az ajtó elé értem.A rajta lévő kis ablakon keresztül bekukucskáltam.Harry türelmesen feküdt az ágyon,talán már aludt is.Óvatosan és halkan lenyomtam a kilincset.Az ajtó kinyitódott én pedig beljebb léptem.Nem hallottam mozgás.Csendesen oda osontam a cellához.Harry nem vett észre,dúdolt valamit.
- Sziia! -suttogtam egy fél mosollyal. Harry meglátott és felvidult arccal felpattant ágyáról.
- Ro.. - jött közel a rácsokhoz. - Én sajnálom,ha valami rosszat tettem.Nem fogom többé,ne haragudj! - kicsit furcsáltam.Nem tudom mikor változott át ilyen hihetetlenül romantikussá.Mint egy 9 éves gyerek,aki megette a testvére csokiját.Kb így mutatott Harry.Elmosolyodtam.Még ilyenkor is hihetetlenül jól néz ki.Lefagyott a mosoly a képemről,mikor eszembe jutott mért is jöttem.Mikor Harry meglátta,lassan lefelé görnyedt a szája.
- Mi a baj? - préselődött ki száján.Közelebb mentem hozzá,amennyire csak lehet.Kezeimet a rács köré fontam,amiket Harry nagy tenyere fedett be.Melegséggel fedte be.
- Nem én folytatom tovább az ügyed,hanem Vanessa. - elharaptam szám az utolsó mondatnál.
- Mi? - kétségbeesetten nézett rám.Azokban a szemekben elvesztem.Nem tudtam ellenállni,annyira mélységesen gyönyörűek. - Az a fruska?Én nem dolgozom olyan fruskákkal... - kemény hangja megtört bennem.
- Én,mindent megpróbáltam,Harry.. - vettem fel tekintetét.Reménytelenül sóvárgott arca.
- Bassza meg. - káromkodott suttogva.Megfordítottam kezeit,most az én kezeim voltak fölül.Piciny kézfejem egy kis foltként tántongott Harryn. - Akkor,már nem találkozunk többet? - szárazon szólt.Picit megráztam fejem jelezve neki.
- Akkor utoljára..a csókod,megkaphatom? - szemeibe néztem.Nem válaszoltam semmit,de Harry tekintete számra tévedt.Lassan közeledett,míg végül el nem érte ajkaim.A rácsokon keresztül is megtudott csókolni.Ajkai melegséggel öntötték el enyéimet.Csókja íze édes volt,és ellenállhatatlan.Végképp szólva,hogy utolsó csók,fájt a szívem.Hosszan és lassan éreztem puha ajkát.A világon nincs egy ember aki így csókol.Így,ahogy sosem felejtem,majd el...
Kérlek titeket ne felejtsetek el Komizni és Feliratkozni sem!:)