Chapter 6/1.

 Sziasztok!

Elnézést kérek amiért nem hoztam előbb az új részt,de a ballagás bezavart:s Amúgy..ÁTMENTEM AZ ALAPFOKÚ ANGOL NYELVVIZSGÁÁÁN!!:DD 

Jóó,tudom nem ide tartozik...Na szóval ezt a fejezetet 2 részre vettem.Most olvashatjátok az első részét:)

Szóval tütürüttüüü....CHAPTER 6/1!!!Tudooom rövid lett nézzétek el nekem!!:$

Jó olvasást!!:)

Ma.Igen,mától nem mehettem Harry közelébe.Nem volt egyszerű,vágytam rá.Az irodában egyedül ücsörögni,úgy hogy semmi dolgod sincs,nem valami izgalmas,sőt egyenesen unalmas.Se papír munka,se valami akció.Ez az FBI-nál ritka...Talán valami csoda történt?Nincs többé bűn?Na,jó ez mégis csak vicc.Bármi is legyen az oka ennek az unalomnak,nem nagyon bírom,mint ahogy ezt a nyári meleget se..Majd megsültem.Harry...ez az egyetlen név kapott magára szárnyakat a fejemben.Nem vagyok szerelmes.Nem lehetek az.Rég nem voltam szerelmes és nem most kezdem el...főleg nem Harryvel.Milyen jó pasi lenne..milyen jó lenne,ha....ha jó lenne.Tökéletes!Vagyis,közelítene affelé.
- Ro! Sziia! -rontott be az ajtómon legjobb barátnőm.Megugrottam,de hamar lenyugodtam.
- Nahát Steve! Sziia,mizujs? -tettem arrébb mosolyogva a papírjaimat,mikor Seteve felült az asztalra.
- Mesélj! -jelentette ki,majd beleharapott egy almába,amit szorongatott.
- És mire vagy kíváncsi? -dőltem előre kíváncsian.
- Hogy-hogy mire? Harry-re! Mivan ezzel a sráccal?! -pislogott nagy szemeivel.Felkuncogtam,közben a földet kémleltem.
- Semmi.Volt pár csók.Ennyi!Ja,meg elvették az ügyet tőlem! -sóhajtottam.Befejezte a csámcsogást és hunyorított.Pár percig kémlelte kérdő tekintetemet.
- Hazudsz! -jelentette ki könnyedén,majd tovább folytatta az evést.
- Dehogy hazudok... -fokoztam a hangsúlyt és tűrtem tekintetét.Hát nem kell megtudnia mindenkinek...A nem publikus részleteket.
- Ro,a legjobb barátnőd vagyok! Ismerlek... -sóhajtott,majd megigazította a lábait. 
- Nem tudsz átverni!
- Nem is akarlak! -mentettem a menthetőt.Ha van még ilyen.Átlát rajtam,mint a szitán.
- Nem akarod elmondani? Akkor indulok Harry-hez.. -azzal a mozdulattal lehuppant és az ajtóhoz sietett.
- Ne! -ugrottam utána,lefogva kezét. 
-Rendben,elmondom.. -adtam be feszengve a derekam.Itt már semmi esélyem sem volt.
- Hmm,de kedves! -mosolygott,közben a fotelban foglalta el helyét. 
- Hallgatlak! -figyelmeztetett,majd meredő tekintetét felém fordította.
- Ne akadj ki...de lehet szerelmes vagyok belé.. -nehéz volt magamnak bevallani,de lehetséges.
- Idióta!Egy bűnözőbe?! -estek ki szemei,szája pedig tátva maradt.
- Naa...Én komolyan nem akartam... - dörzsölgettem idegesen karomat.
- Uhh....Megcsókoltad?! - kérdezte kíváncsian.
- Igen,nem is egyszer. - fordultam el.Azt hiszem,elpirulva.
- Hmm,és mit éreztél? - itt meglepődtem.Túlságosan intim kérdés,nem?Furcsa fejet vágva gondolkoztam.
- Hát...ööö... - égetett a pír.Egy bizonyos pontot bámultam,és gondolkozni kezdtem - Valami bizsergő érzést...Olyan,mintha egy másik világba lennék.Távol a bűntől és,végre észre vehettem magam mellette... -keresgélés után megtaláltam barátnőm kék szemeit 
- Mellette voltam valaki....pár...másodpercig..és ezerrel dobog a szívem,és tudod mi a legjobb?Hogy ő is ezt érzi...legalábbis,akkor azt mondta..- nyeltem le a torkomban lévő gombócot.
- Húha,Ro... - bámult messze,gondolkodva - Ez...nem semmi.
- De ez nem szerelem.A-az nem lehet! - tiltakoztam az ügyben.Bár,inkább reménykedve hangzott.Reménykedtem,hogy nem szeretek bele egy bűnözőbe.
- Akkor mi?Mi,ha nem szerelem? - kötött belém kissé idegesen.Félve rá néztem sötét hajam mögül.Ő kikerekedett szemekkel várta a válaszom.Kinyitottam a szám,de lenyeltem a szavakat.Idegesen újra próbálkoztam a beszéddel.
- Arról fogalmam sincs.. - ezt tudtam ki csikarni magamból.Magamba roskadva álltam ott.Tudtam,hogy Stee engem fürkész.Lehajtottam fejem,vagyis csak a padlót láttam.A padlómon pedig a cipőm.Azt a helyes kis szürke vászoncipőt.Megmozgattam lábujjaim,hátha felhívom a figyelmem magamra.De csak egy könny csepp hullott le.Egy kis gyémánt.Egyik pillanatról a másikra gyorsabban váltották magukat a gyémántok.Sós ízét,már éreztem ajkaimon.Láttam,hogy mozdul egy árnyék,majd még egy pár cipő állt előttem.Lassan felnéztem Steve szemébe.Bűntudat ült benne.
- Nézd Ro,én nem úgy gondoltam! -ölelt át.Egyik kezével hátul simogatta hátam.Tudta,hogy ettől megnyugszom,végülis 11 éve ismerem,és ő is engem.Minden apró dolgot tudunk egymásról.Többek közt ezt is.
- Semmi baj!Nem tehetsz róla!Én is ezt csinálnám.. - mondtam,fejemet a vállán pihentetve.Elváltunk egymástól,mosolyogva. 
- Ha Harry nem lenne bűnöző,tökéletes pasi lenne.. - oktattam ki barátnőmet,aki elvigyorodott.
- Tudod Ro,lehet,hogy ő így tökéletes ahogy van!Csak meg kell ismerned. - a válaszán csodálkoztam,hisz az előbb még kiakadt.
- Lehetséges. - mondtam egy sóhajtás közbe.
- Hmm... - mosolygott.Ránéztem félig hunyorítva és egy csöppet mosolyogva,vajon min gondolkozik? 
- Menjünk vacsizni!!! - csattant ki örömében.
- Oké,benne vagyok!!! - vigyorodtam el.Felkaptuk,én rendszerint csak a telefonomat,és kiindultunk az irodámból.
***
Miután Steve-vel megvacsoráztunk,kocsiba ültem és hazafelé vettem az irányt.Koromsötét volt alig lehetett látni valamitAz úton előttem egy családi kocsi döcögött,legalábbis annak látszott.Már épp megakartam előzni,mikor hirtelen kinyílt a hátsó ajtó és kiesett egy..
- GYEREK?! - amilyen gyorsan csak tudtam lefékeztem.Előre lökődtem,aztán hátra a lendület miatt.Gyorsan kipattantam az ülésből.
Ekkor láttam meg a hátam mögött nagy sebességgel közeledő autót.Nagy szemekkel fordultam a gyerekhez,aki ott feküdt maga tehetetlen.
- Istenem!!Édes istenem!!! - a kocsis dudált,mert már nem tudott megállni.A kocsim előtt fekvő babát felkaptam és elfutottam a kocsiktól.
Ledobódtam az út másik végére és védelmezve engem,meg a kicsit összekuporodtam.Hirtelen egy nagy csattanást hallottam....
Kinyitottam a szemem,ami eddig csukva volt a félelemtől.Megnéztem a kisbabát aki a karomban volt.Alig egy hónapos lehetett.
- Istenem.. - szívem szaporán vert.Kezeimmel megigazítottam a pólyát amiben volt.Nagy szemeivel rám nézett.Zöld szemei áthatóan pillantottak rám.Elmosolyodtam egy pillanatra,mikor ő is ugyanezt tette.
Felkaptam a fejem,nagy nehezen felálltam.
- Basszus.. - vettem észre a karomon,eddig rejtve maradt vért.Közelebb mentem a 3 kocsihoz..Mármint,ami maradt belőlük.Mindenhol autó alkatrészek voltak.
Benyúltam,a már összetör szolgálati kocsim ablakán és kivettem a rádiót.Megnyomtam a gombot remegő kézzel.
- Hallo?Hall engem valaki?!Itt Ro... - de süket volt.Semmilyen választ sem hallottam.Potyogni kezdtek a könnyeim. 
- Valaki!!Itt Rockel A. Jhonson ügynök,az E7-es csoportból.. - zokogtam..egyre jobban küszködtem a fájdalomból,ami a fejem és a lábam körül gyűlt össze.
Feladva az egészet,fájó lábammal és a babával a kocsi mellé ültem le.Úgy éreztem,innen már nem kelek föl.Ezt a kicsi is megérezte,sírni kezdett.Az autóban ülő személyek eszméletlenek voltak,magamra maradtam egy gyerekkel.
-Ssshhsst,kicsim!Minden rendbe jön! - bíztattam ezt a fiúcskát addig,amíg csendben nem maradt.Egy utolsó pillantást vetett rám nagy zöld szemeivel,mielőtt elaludt....Olyan szemei voltak,mint Harrynek.Még most is rá gondolok...Lehetséges,hogy Steve igazat mondott,ő így tökéletes,ahogy van.
- Sszz....- A fejem egyre jobban fájt..lüktetett és lassan nem bírtam már.Hirtelenjében a rádió zajt adott.
- Itt Madison hadnagy! E7-es itt vagy?Vége. - reménykedve arrébb löködtem magam,és elértem a rádió végét.
- Itt E7-es! Frontális ütközés történt...3 kocsi,kb 10 sérült..- motyogtam a fájdalomtól. - A Vainard úton..siessenek.. -egy szuszra még elmondtam majd elejtettem erőm vesztve.Szemeimet szinte lecsuktam,még félig hallottam,hogy mondanak valamit,de nem bírtam...muszáj volt..muszáj volt..
lecsuknom a szemem..

Komizzatok és iratkozzatok fel,ha tetszett!!!!!:)