2013. június 21., péntek

Elsőő Díjam!!!

  Elsőőő díjam!!!!!

Úristen:3 köszönöm az első díjamat
1.Mindenkinek 11 dolgot kell írni a magáról.!
2.Válaszolni kell a kérdésekre!
3.11 kérdést kell feltenni!
4.11 embernek kell küldeni! (vissza nem lehet)

1.

  • 14 éves vagyok
  • Fejér megyében lakom
  • Van 1 nyuszim és hamarosan lesz egy magyar vizsla kiskutyám
  • Facebook függő vagyok
  • Imádom a One Direction-t!
  • Kedvenceim még:Justin Bieber,Justin Timberlake,Kelly Clarckson,LM,Hősök,Stereo 2.0 és még sok mindenki:)
  • Imádok Disney Channel-t nézni:3 és Nickelodeon-t,ha megtehetem,ja és a zenecsatornák:3
  • A legnagyobb vágyam,hogy kint éljek Londonba és ezért tanulok:)
  • Imádok enni.xddd :DDD
  • Néha beszélek a posztereimhez,és főleg lebaszom őket:Harold Edward Styles,te hogy járhattál Taylor Swifttel?!

2.Válaszaim:
  •   Félsz a magasságban? 
-Igen:s de csak nagyon magasban.
  • Ha meglátnád az 1D-t az utcán feléd sétálni, mit tennél?
-Oda mennék kérnék képet/autógrammot és valahogy bele csempészném Niall zsebébe a telószámom:$
  •  Ez az egy blogod van?
-Nem:)
  •  Ha nem akkor mennyi?
-3:) 
  • Kedvenc magyar énekes?
-Király Viktor,Lola
  •  Kedvenc külföldi énekes?
-Kelly Clarckson,Justin Timberlake,Selena Gomez,JB
  •  Vannak álmaid?
-Vannak!;) 
  •  Ha igen felsorolsz párat?
-Titkos!!:3
  • Mióta blogolsz?
-Szerintem jóó egy éve:)
  •  Egyedül írod ezt a blogot?
-Igen:) 
  •  Ha nem kivel?
-______________________
 

3.Kérdéseim:
  1. Mióta vagy Directioner?
  2. Ha az 1D koncertezne Mo.-on és nem lenne pénzed a jegyre,mitcsinálnál?
  3. Kedvenc blogod?
  4. Kedvenc film/sorozat?
  5. Kedvenc kajád/innid?
  6. Kedvenc külföldi énekes?
  7. Ki a kedvenced az 1D-ből?
  8. Miért pont ő?
  9. Mióta blogolsz?
  10. Mért blogolsz?
  11. Melyik filmben szerepelnél?
4.Akiknek küldöm:
Now - 

Chapter 6/1.

 Sziasztok!
Elnézést kérek amiért nem hoztam előbb az új részt,de a ballagás bezavart:s Amúgy..ÁTMENTEM AZ ALAPFOKÚ ANGOL NYELVVIZSGÁÁÁN!!:DD 
Jóó,tudom nem ide tartozik...Na szóval ezt a fejezetet 2 részre vettem.Most olvashatjátok az első részét:)
Szóval tütürüttüüü....CHAPTER 6/1!!!Tudooom rövid lett nézzétek el nekem!!:$
Jó olvasást!!:)
Ma.Igen,mától nem mehettem Harry közelébe.Nem volt egyszerű,vágytam rá.Az irodában egyedül ücsörögni,úgy hogy semmi dolgod sincs,nem valami izgalmas,sőt egyenesen unalmas.Se papír munka,se valami akció.Ez az FBI-nál ritka...Talán valami csoda történt?Nincs többé bűn?Na,jó ez mégis csak vicc.Bármi is legyen az oka ennek az unalomnak,nem nagyon bírom,mint ahogy ezt a nyári meleget se..Majd megsültem.Harry...ez az egyetlen név kapott magára szárnyakat a fejemben.Nem vagyok szerelmes.Nem lehetek az.Rég nem voltam szerelmes és nem most kezdem el...főleg nem Harryvel.Milyen jó pasi lenne..milyen jó lenne,ha....ha jó lenne.Tökéletes!Vagyis,közelítene affelé.
- Ro! Sziia! -rontott be az ajtómon legjobb barátnőm.Megugrottam,de hamar lenyugodtam.
- Nahát Steve! Sziia,mizujs? -tettem arrébb mosolyogva a papírjaimat,mikor Seteve felült az asztalra.
- Mesélj! -jelentette ki,majd beleharapott egy almába,amit szorongatott.
- És mire vagy kíváncsi? -dőltem előre kíváncsian.
- Hogy-hogy mire? Harry-re! Mivan ezzel a sráccal?! -pislogott nagy szemeivel.Felkuncogtam,közben a földet kémleltem.
- Semmi.Volt pár csók.Ennyi!Ja,meg elvették az ügyet tőlem! -sóhajtottam.Befejezte a csámcsogást és hunyorított.Pár percig kémlelte kérdő tekintetemet.
- Hazudsz! -jelentette ki könnyedén,majd tovább folytatta az evést.
- Dehogy hazudok... -fokoztam a hangsúlyt és tűrtem tekintetét.Hát nem kell megtudnia mindenkinek...A nem publikus részleteket.
- Ro,a legjobb barátnőd vagyok! Ismerlek... -sóhajtott,majd megigazította a lábait. 
- Nem tudsz átverni!
- Nem is akarlak! -mentettem a menthetőt.Ha van még ilyen.Átlát rajtam,mint a szitán.
- Nem akarod elmondani? Akkor indulok Harry-hez.. -azzal a mozdulattal lehuppant és az ajtóhoz sietett.
- Ne! -ugrottam utána,lefogva kezét. 
-Rendben,elmondom.. -adtam be feszengve a derekam.Itt már semmi esélyem sem volt.
- Hmm,de kedves! -mosolygott,közben a fotelban foglalta el helyét. 
- Hallgatlak! -figyelmeztetett,majd meredő tekintetét felém fordította.
- Ne akadj ki...de lehet szerelmes vagyok belé.. -nehéz volt magamnak bevallani,de lehetséges.
- Idióta!Egy bűnözőbe?! -estek ki szemei,szája pedig tátva maradt.
- Naa...Én komolyan nem akartam... - dörzsölgettem idegesen karomat.
- Uhh....Megcsókoltad?! - kérdezte kíváncsian.
- Igen,nem is egyszer. - fordultam el.Azt hiszem,elpirulva.
- Hmm,és mit éreztél? - itt meglepődtem.Túlságosan intim kérdés,nem?Furcsa fejet vágva gondolkoztam.
- Hát...ööö... - égetett a pír.Egy bizonyos pontot bámultam,és gondolkozni kezdtem - Valami bizsergő érzést...Olyan,mintha egy másik világba lennék.Távol a bűntől és,végre észre vehettem magam mellette... -keresgélés után megtaláltam barátnőm kék szemeit 
- Mellette voltam valaki....pár...másodpercig..és ezerrel dobog a szívem,és tudod mi a legjobb?Hogy ő is ezt érzi...legalábbis,akkor azt mondta..- nyeltem le a torkomban lévő gombócot.
- Húha,Ro... - bámult messze,gondolkodva - Ez...nem semmi.
- De ez nem szerelem.A-az nem lehet! - tiltakoztam az ügyben.Bár,inkább reménykedve hangzott.Reménykedtem,hogy nem szeretek bele egy bűnözőbe.
- Akkor mi?Mi,ha nem szerelem? - kötött belém kissé idegesen.Félve rá néztem sötét hajam mögül.Ő kikerekedett szemekkel várta a válaszom.Kinyitottam a szám,de lenyeltem a szavakat.Idegesen újra próbálkoztam a beszéddel.
- Arról fogalmam sincs.. - ezt tudtam ki csikarni magamból.Magamba roskadva álltam ott.Tudtam,hogy Stee engem fürkész.Lehajtottam fejem,vagyis csak a padlót láttam.A padlómon pedig a cipőm.Azt a helyes kis szürke vászoncipőt.Megmozgattam lábujjaim,hátha felhívom a figyelmem magamra.De csak egy könny csepp hullott le.Egy kis gyémánt.Egyik pillanatról a másikra gyorsabban váltották magukat a gyémántok.Sós ízét,már éreztem ajkaimon.Láttam,hogy mozdul egy árnyék,majd még egy pár cipő állt előttem.Lassan felnéztem Steve szemébe.Bűntudat ült benne.
- Nézd Ro,én nem úgy gondoltam! -ölelt át.Egyik kezével hátul simogatta hátam.Tudta,hogy ettől megnyugszom,végülis 11 éve ismerem,és ő is engem.Minden apró dolgot tudunk egymásról.Többek közt ezt is.
- Semmi baj!Nem tehetsz róla!Én is ezt csinálnám.. - mondtam,fejemet a vállán pihentetve.Elváltunk egymástól,mosolyogva. 
- Ha Harry nem lenne bűnöző,tökéletes pasi lenne.. - oktattam ki barátnőmet,aki elvigyorodott.
- Tudod Ro,lehet,hogy ő így tökéletes ahogy van!Csak meg kell ismerned. - a válaszán csodálkoztam,hisz az előbb még kiakadt.
- Lehetséges. - mondtam egy sóhajtás közbe.
- Hmm... - mosolygott.Ránéztem félig hunyorítva és egy csöppet mosolyogva,vajon min gondolkozik? 
- Menjünk vacsizni!!! - csattant ki örömében.
- Oké,benne vagyok!!! - vigyorodtam el.Felkaptuk,én rendszerint csak a telefonomat,és kiindultunk az irodámból.
***
Miután Steve-vel megvacsoráztunk,kocsiba ültem és hazafelé vettem az irányt.Koromsötét volt alig lehetett látni valamitAz úton előttem egy családi kocsi döcögött,legalábbis annak látszott.Már épp megakartam előzni,mikor hirtelen kinyílt a hátsó ajtó és kiesett egy..
- GYEREK?! - amilyen gyorsan csak tudtam lefékeztem.Előre lökődtem,aztán hátra a lendület miatt.Gyorsan kipattantam az ülésből.
Ekkor láttam meg a hátam mögött nagy sebességgel közeledő autót.Nagy szemekkel fordultam a gyerekhez,aki ott feküdt maga tehetetlen.
- Istenem!!Édes istenem!!! - a kocsis dudált,mert már nem tudott megállni.A kocsim előtt fekvő babát felkaptam és elfutottam a kocsiktól.
Ledobódtam az út másik végére és védelmezve engem,meg a kicsit összekuporodtam.Hirtelen egy nagy csattanást hallottam....
Kinyitottam a szemem,ami eddig csukva volt a félelemtől.Megnéztem a kisbabát aki a karomban volt.Alig egy hónapos lehetett.
- Istenem.. - szívem szaporán vert.Kezeimmel megigazítottam a pólyát amiben volt.Nagy szemeivel rám nézett.Zöld szemei áthatóan pillantottak rám.Elmosolyodtam egy pillanatra,mikor ő is ugyanezt tette.
Felkaptam a fejem,nagy nehezen felálltam.
- Basszus.. - vettem észre a karomon,eddig rejtve maradt vért.Közelebb mentem a 3 kocsihoz..Mármint,ami maradt belőlük.Mindenhol autó alkatrészek voltak.
Benyúltam,a már összetör szolgálati kocsim ablakán és kivettem a rádiót.Megnyomtam a gombot remegő kézzel.
- Hallo?Hall engem valaki?!Itt Ro... - de süket volt.Semmilyen választ sem hallottam.Potyogni kezdtek a könnyeim. 
- Valaki!!Itt Rockel A. Jhonson ügynök,az E7-es csoportból.. - zokogtam..egyre jobban küszködtem a fájdalomból,ami a fejem és a lábam körül gyűlt össze.
Feladva az egészet,fájó lábammal és a babával a kocsi mellé ültem le.Úgy éreztem,innen már nem kelek föl.Ezt a kicsi is megérezte,sírni kezdett.Az autóban ülő személyek eszméletlenek voltak,magamra maradtam egy gyerekkel.
-Ssshhsst,kicsim!Minden rendbe jön! - bíztattam ezt a fiúcskát addig,amíg csendben nem maradt.Egy utolsó pillantást vetett rám nagy zöld szemeivel,mielőtt elaludt....Olyan szemei voltak,mint Harrynek.Még most is rá gondolok...Lehetséges,hogy Steve igazat mondott,ő így tökéletes,ahogy van.
- Sszz....- A fejem egyre jobban fájt..lüktetett és lassan nem bírtam már.Hirtelenjében a rádió zajt adott.
- Itt Madison hadnagy! E7-es itt vagy?Vége. - reménykedve arrébb löködtem magam,és elértem a rádió végét.
- Itt E7-es! Frontális ütközés történt...3 kocsi,kb 10 sérült..- motyogtam a fájdalomtól. - A Vainard úton..siessenek.. -egy szuszra még elmondtam majd elejtettem erőm vesztve.Szemeimet szinte lecsuktam,még félig hallottam,hogy mondanak valamit,de nem bírtam...muszáj volt..muszáj volt..
lecsuknom a szemem..

Komizzatok és iratkozzatok fel,ha tetszett!!!!!:)

2013. június 8., szombat

Chapter 5.

Firkáltam.Felismerhetetlen dolgok látszódtak a papíron,ha unatkozok ezt teszem.Nem csináltam régóta,ha a 2 óra nem jelenti azt.
- A rajzolás helyett sokkal jobbat is csinálhatnánk. - hangja nyílként szelte végig a szobát.Száraz mondatai nem hatottak meg különösebben.Lemertem fogadni,hogy most is kajánul vigyorog,igen,olyan perverzem.Hajam lobbant,és igazam volt.Fejemet elfordítva bebizonyosodtam arról az észveszejtő jelenségről,aki a cellákban állt.Karjaival támaszkodott a rácson.Izmai megfeszültek,ahogy tartotta magát,meglepetten figyeltem.Valószínűleg látta,hogy rajta bambulok,mert büszkén elmosolyodott.Rá pillantottam,majd a papírra.
- Ha így folytatod nem megyünk semmire! -néztem fanyarul.Egyik pillanatról a másikra megváltozott hangulata.Lefagyott mosolya,elfordult tőlem,talán azért,hogy ne lássam arckifejezését.
- Már mondtam.Nem tudok semmit. -szólalt fel sóhajtva.Kocogtattam tollamat a papíron.Nem tudom szóra bírni őt.Így el kell engedni.Ha nincs bizonyíték,nincs semmi amivel itt tarthatnánk.
- De az igazságot mond.Az egyszerűbb... -fejeztem ki könnyedén.Ha nem mondja el,kénytelen leszek Greghez fordulni,és elengedni Harryt.
- Ez....az igazság.. - ült le a nyikorgó ágyra.
- Ez nem volt valami meggyőző. - álltam fel,arréb tolva székem.Tornacipőmmel kisebbeket lépkedve értem Harry cella ajtaja elé.
- Pedig az. -nem mondott többet,itt befejezte a mondatát.Egy látvány volt őt nézni,még a rácsokon keresztül is.Inkább láttam volna előttem,ahogy megölel.Rám nézett és újra elmosolyodott.Levetettem a pillantásom a földre,közben én is mosolyogtam,pedig nem volt miért.
- Mért sírtál,az előbb? - terelte el a témát.Nekem is elment a kedvem a nevetgéléstől.Elmondjam neki?Mit árthat...különben,a városban mindenki tudja,szóval édes mindegy.
- Emlékek apámról.. -dőltem háttal a rácsoknak.Elbambultam messzire,nem gondolkoztam,újra ő jutott eszembe.Észre sem vettem,hogy Harry a hátam mögé jött.A rácson keresztül átnyúlt,és körül fonta karjait hasamnál.Ajkait fülemnél éreztem.Lehellete súrolta arcomat,amiatt szívem szaporábban vert.
- Nekem sincs apám.Soha nem is ismertem,de..nem is akarom. -meglepődtem nyitottságán.Nem hittem,hogy csak így,beszél róla.Nem is ismerem,de így megnyílik előttem.Jobb lenne,ha elmondaná mi köze van a PSG-hez és nem itt mesélné az életét.Tekintetemet hirtelen felkaptam és elrántottam magam Harry karjaiból.
- Ezt nem szabad! - nézett rám kérdően.Őt bámultam,majd felvettem táskámat az cuccaimmal együtt és az ajtó felé léptem.
- Most,mivan? - Harry hangos szavai visszhangzottak a zárkában.Oda mentem a cellához.
- Ha valaki meglát,vagy a főnököm,Greg,fülébe jut,hogy mi mit művelünk,vagy mi van köztünk,akkor végem van! - suttogtam halkan.
- Höhh...Ez most komoly?! - felhúzott szemöldökkel nézett engem.Halványan bólintottam - Szóval,nem csókolhatlak meg,még egyszer? - kicsit szomorkás hangulatot éreztem hangján.Ne mondja,hogy ő valamit is érez irántam - Bár végülis,köztünk nincs semmi...Nem?
- Ömm...nincs. - pillantásom lefelé vezetett.Jézusom,most mivan....Nem lehet...Azonnal el kell tűnnöm - Most mennem kell! - nem néztem Harry-re csak kirohantam az ajtón.Bementem a mosdóba.Felnéztem a tükörbe,kicsit félve a látványtól.Szemeim piroslottak,szempillaspirálom elfojt.Nem sírhatok Harry miatt.Egy fiú miatt akit nem is ismerek.Hülyeség,ez csak a fáradtság.Kinyitottam a csapot,és megpróbáltam összeszedni magam.Valahogyan sikerült egy fajta kinézetet adni magamnak.Ki vagyok én?!Mi lett velem?!A tükörben látott arc megrémisztett.Hiszen utálom a bűnt,és most én is a részese leszek...Mi ez...Mielőtt haza mentem volna,bementem Greghez.
- Szia Greg! - köszöntem neki.
- Ro,beszélnünk kell! - mondta vissza folytott komolysággal.Kezdtem aggódni.Valami baj lehet?
- Mond! - döltem neki a széknek.Felém fordult székével.Kezei a szájánál.Gondolkozott miközben nézett.
- Megtudod nekem ezt magyarázni?! - indított el a számítógép képernyőjén egy videót.Lefagytam.Nagy szemekkel bámultam a fránya képernyőt.Én voltam ott,pontosabban,Mi.Harry és Én.
- Jézusom... - csak ennyi csúszott ki a számon.Többet nem tudtam mondani,valószínüleg a gombóc miatt ami a torkomban van.Szívverésem szaporább volt,mint egy nyúlé.Na,most mi lesz?....Várjunk ki köpött be?!A biztonsági őr nagy ívben leszarja mit csinálunk..Vanessa!Az a ribanc miatt van minden?!Szégyentelen,hülye ribanc...Elkapom és megölöm,szó szerint a fejébe eresztek egy golyót!!
- Nos,mi ez az egész?! - még minig szem rebbenés nélkül ült és figyelt engem.
- Greg,én nem tudom... - tekintetem cikázott a tárgyak közt.A szék,az asztal,a naptár..itt van naptár?!Na szóval,semmit sem tudtam arról mi folyik köztem és Harry között.Amikor ott vagyok mellette szívem begyorsul és késztetést érzek rá,hogy rámásszak.De nem tehetem.Bűntett lenne,ami pedig még rosszabb,hogy ő egy bűnöző.Ébredj fel Ro!Ő egy bűnöző...Nem nevezném szerelemnek,mert nem az....De akkor mi?!
- Ahhj...Sajnálom Ro,nem tehetek mást... -ijedten néztem rá.Mit csinálhat kirúg?Vagy feljelent?Vagy rosszabb..?
- Kirúgsz?! - dobtam felé kérdésem.
- Nem,eltíltalak az ügytől.Nem foglalkozhatsz semmi képen sem az üggyel!Még veszélyeztetnéd,hogy most Mr Styles-al ennyire közel vagytok egymáshoz. -ledöbbentem.Vége.Harry-t nem látom.Pedig most akartam arra szólni,hogy engedje el.Nem tud semmit,és ez így törvénybe ütközhet.
- Ne csináld Greg!Kérlek! - kérleltem,de ő csak fapofával bírta.Megingatta fejét,én akkor már tudtam a sorsom. 
- Sajnálom Ro.Ez parancs!És közben szabály sértés.Nem tehetek mást,és még jó szívű voltam. -tette kezét a vállamra.
- Ez...ez nem lehet igaz!!! -mormogtam orrom alatt.Nem bírtam elviselni,hogy ezt teszi velem.
- A papírokat és a jegyzeteket add oda Vanessának! -pakolgatta arrébb a dolgokat az asztalán.Hmm,Vanessának...Kinyírom..
- Amúgy Greg épp erről akartam veled beszélni,Harry nem tud semmiről,talán szabadlábon kellene engedni! -mentem hozzá közelebb.
- Ro,ez már nem a te ügyed!Ne avatkozz bele,mondtam,nem? -mutogatott ujjával.
- Nem bízol bennem?Mivan azt mondta Vanessa,hogy szerelmes vagyok belé és,hogy ő az új pasim? -ő csak hallgatott és rendezte iratait. - Chh,esetleg nem mondta,hogy gyereket várok tőle?Mert kiskoromban végülis azt hittem,hogy egy csóktól terhes leszek,hát most mért ne hinném?! -vitatkoztam vele.Próbáltam szemeibe nézni.Egyszer csak lassan felém fordult.
- Nézd Ro,ilyeneket nem mondott Vanessa. De bízom benned,tudod jól!Megígértem apádnak,hogy vigyázok rád és most éppen azt teszem! - nézett komolyan.Lenéztem a padlóra egy pillanatra,majd sóhajtottam.
- Greg,nem vagyok már kislány! Érett nő vagyok,tudok magamra vigyázni! - látszott rajta,hogy nem győztem meg.Ekkor félig elmosolyodtam. - És héé, van fegyverem! - emeltem fel. Elnevette magát,majd megsimogatta a fejem.
- Értsd meg Ro,hogy csak féltelek. Ezek a bűnözők mindenre képesek és sose tudhatod mikor vágnak át! -bele kell törődnöm,hogy nem fogja megérteni.Nem fogom tudni meggyőzni,hogy bízhat bennem és,hogy egy férfi nem fogja elvenni az eszem.. - Gyere ide! - széttárta karjait,majd megöleltem.Fejemet vállán pihentettem. - Lesz még több ügy!Tudom,hogy tudsz fejlődni és egyszer eljön majd a te időd! -mondogatta nekem.Megforgattam szemeim.Nem azért,mert utálom,hanem mert 'eljön,majd az én időm'...Apu is ezt mondogatta.Utáltam,ha ezt mondta,most viszont,ha csak ezt tudnám tőle hallgatni,akkor inkább ezt hallanám!Francba,de hiányzik..
Pár perc után szétváltunk,majd hintettem egy halvány mosolyt arcomra.
- Greg,nem lehetne,hogy ezeket te add át Vanessának?! - nyújtottam felé a papírokat.Kérdőn nézett rám.Vettem a kérdést és válaszoltam. - Nem nagyon kedvelem a csajt! - húztam el a szám.
- Értelek,én is utálom! - vette fel dzsekijét.Elnevettem magam,majd elvette a papírokat. - Menjünk,késő van! - indultunk kifelé,mikor eszembe jutott Harry.
- Hé,öö,Greg - fordultam hirtelen meg.Rám nézett olyan 'Na mondjad!' féle képen. - Beszólhatok Harrynek? Mármint tudod,hogy nem én folytatom az ügyet,hanem Vanessa! - felvettem a legjobb kiskutya pofimat és könyörögve néztem rá.
- Siess! - ez volt az össz vissz válasza.
- Köszi! -nyomtam egy puszit arcára,majd gyors léptekkel közeledtem a cellákhoz.Az ajtó elé értem.A rajta lévő kis ablakon keresztül bekukucskáltam.Harry türelmesen feküdt az ágyon,talán már aludt is.Óvatosan és halkan lenyomtam a kilincset.Az ajtó kinyitódott én pedig beljebb léptem.Nem hallottam mozgás.Csendesen oda osontam a cellához.Harry nem vett észre,dúdolt valamit.
- Sziia! -suttogtam egy fél mosollyal. Harry meglátott és felvidult arccal felpattant ágyáról.
- Ro.. - jött közel a rácsokhoz. - Én sajnálom,ha valami rosszat tettem.Nem fogom többé,ne haragudj! - kicsit furcsáltam.Nem tudom mikor változott át ilyen hihetetlenül romantikussá.Mint egy 9 éves gyerek,aki megette a testvére csokiját.Kb így mutatott Harry.Elmosolyodtam.Még ilyenkor is hihetetlenül jól néz ki.Lefagyott a mosoly a képemről,mikor eszembe jutott mért is jöttem.Mikor Harry meglátta,lassan lefelé görnyedt a szája.
- Mi a baj? - préselődött ki száján.Közelebb mentem hozzá,amennyire csak lehet.Kezeimet a rács köré fontam,amiket Harry nagy tenyere fedett be.Melegséggel fedte be.
- Nem én folytatom tovább az ügyed,hanem Vanessa. - elharaptam szám az utolsó mondatnál.
- Mi? - kétségbeesetten nézett rám.Azokban a szemekben elvesztem.Nem tudtam ellenállni,annyira mélységesen gyönyörűek. - Az a fruska?Én nem dolgozom olyan fruskákkal... - kemény hangja megtört bennem.
- Én,mindent megpróbáltam,Harry.. - vettem fel tekintetét.Reménytelenül sóvárgott arca.
- Bassza meg. - káromkodott suttogva.Megfordítottam kezeit,most az én kezeim voltak fölül.Piciny kézfejem egy kis foltként tántongott Harryn. - Akkor,már nem találkozunk többet? - szárazon szólt.Picit megráztam fejem jelezve neki.
- Akkor utoljára..a csókod,megkaphatom? - szemeibe néztem.Nem válaszoltam semmit,de Harry tekintete számra tévedt.Lassan közeledett,míg végül el nem érte ajkaim.A rácsokon keresztül is megtudott csókolni.Ajkai melegséggel öntötték el enyéimet.Csókja íze édes volt,és ellenállhatatlan.Végképp szólva,hogy utolsó csók,fájt a szívem.Hosszan és lassan éreztem puha ajkát.A világon nincs egy ember aki így csókol.Így,ahogy sosem felejtem,majd el...
Kérlek titeket ne felejtsetek el Komizni és Feliratkozni sem!:)