Sziasztok!
Elnézést kérek amiért nem hoztam előbb az új részt,de a ballagás bezavart:s Amúgy..ÁTMENTEM AZ ALAPFOKÚ ANGOL NYELVVIZSGÁÁÁN!!:DD
Jóó,tudom nem ide tartozik...Na szóval ezt a fejezetet 2 részre vettem.Most olvashatjátok az első részét:)
Szóval tütürüttüüü....CHAPTER 6/1!!!Tudooom rövid lett nézzétek el nekem!!:$
Jó olvasást!!:)
Ma.Igen,mától nem mehettem Harry közelébe.Nem
volt egyszerű,vágytam rá.Az irodában egyedül ücsörögni,úgy hogy semmi
dolgod sincs,nem valami izgalmas,sőt egyenesen unalmas.Se papír munka,se
valami akció.Ez az FBI-nál ritka...Talán valami csoda történt?Nincs
többé bűn?Na,jó ez mégis csak vicc.Bármi is legyen az oka ennek az
unalomnak,nem nagyon bírom,mint ahogy ezt a nyári meleget se..Majd
megsültem.Harry...ez az egyetlen név kapott magára szárnyakat a
fejemben.Nem vagyok szerelmes.Nem lehetek az.Rég nem voltam szerelmes és
nem most kezdem el...főleg nem Harryvel.Milyen jó pasi lenne..milyen jó
lenne,ha....ha jó lenne.Tökéletes!Vagyis,közelítene affelé.
- Ro! Sziia!
-rontott be az ajtómon legjobb barátnőm.Megugrottam,de hamar
lenyugodtam.
- Nahát Steve! Sziia,mizujs? -tettem arrébb mosolyogva a
papírjaimat,mikor Seteve felült az asztalra.
- Mesélj! -jelentette
ki,majd beleharapott egy almába,amit szorongatott.
- És mire vagy
kíváncsi? -dőltem előre kíváncsian.
- Hogy-hogy mire? Harry-re! Mivan
ezzel a sráccal?! -pislogott nagy szemeivel.Felkuncogtam,közben a földet
kémleltem.
- Semmi.Volt pár csók.Ennyi!Ja,meg elvették az ügyet tőlem!
-sóhajtottam.Befejezte a csámcsogást és hunyorított.Pár percig kémlelte
kérdő tekintetemet.
- Hazudsz! -jelentette ki könnyedén,majd tovább
folytatta az evést.
- Dehogy hazudok... -fokoztam a hangsúlyt és tűrtem
tekintetét.Hát nem kell megtudnia mindenkinek...A nem publikus
részleteket.
- Ro,a legjobb barátnőd vagyok! Ismerlek... -sóhajtott,majd
megigazította a lábait.
- Nem tudsz átverni!
- Nem is akarlak!
-mentettem a menthetőt.Ha van még ilyen.Átlát rajtam,mint a szitán.
- Nem
akarod elmondani? Akkor indulok Harry-hez.. -azzal a mozdulattal
lehuppant és az ajtóhoz sietett.
- Ne! -ugrottam utána,lefogva kezét.
-Rendben,elmondom.. -adtam be feszengve a derekam.Itt már semmi esélyem
sem volt.
- Hmm,de kedves! -mosolygott,közben a fotelban foglalta el
helyét.
- Hallgatlak! -figyelmeztetett,majd meredő tekintetét felém
fordította.
- Ne akadj ki...de lehet szerelmes vagyok belé.. -nehéz volt
magamnak bevallani,de lehetséges.
- Idióta!Egy bűnözőbe?! -estek ki
szemei,szája pedig tátva maradt.
- Naa...Én komolyan nem akartam... -
dörzsölgettem idegesen karomat.
- Uhh....Megcsókoltad?! - kérdezte
kíváncsian.
- Igen,nem is egyszer. - fordultam el.Azt hiszem,elpirulva.
-
Hmm,és mit éreztél? - itt meglepődtem.Túlságosan intim kérdés,nem?Furcsa
fejet vágva gondolkoztam.
- Hát...ööö... - égetett a pír.Egy bizonyos
pontot bámultam,és gondolkozni kezdtem - Valami bizsergő
érzést...Olyan,mintha egy másik világba lennék.Távol a bűntől és,végre
észre vehettem magam mellette... -keresgélés után megtaláltam barátnőm
kék szemeit
- Mellette voltam valaki....pár...másodpercig..és ezerrel
dobog a szívem,és tudod mi a legjobb?Hogy ő is ezt
érzi...legalábbis,akkor azt mondta..- nyeltem le a torkomban lévő
gombócot.
- Húha,Ro... - bámult messze,gondolkodva - Ez...nem semmi.
- De
ez nem szerelem.A-az nem lehet! - tiltakoztam az ügyben.Bár,inkább
reménykedve hangzott.Reménykedtem,hogy nem szeretek bele egy bűnözőbe.
-
Akkor mi?Mi,ha nem szerelem? - kötött belém kissé idegesen.Félve rá
néztem sötét hajam mögül.Ő kikerekedett szemekkel várta a
válaszom.Kinyitottam a szám,de lenyeltem a szavakat.Idegesen újra
próbálkoztam a beszéddel.
- Arról fogalmam sincs.. - ezt tudtam ki
csikarni magamból.Magamba roskadva álltam ott.Tudtam,hogy Stee engem
fürkész.Lehajtottam fejem,vagyis csak a padlót láttam.A padlómon pedig a
cipőm.Azt a helyes kis szürke vászoncipőt.Megmozgattam lábujjaim,hátha
felhívom a figyelmem magamra.De csak egy könny csepp hullott le.Egy kis
gyémánt.Egyik pillanatról a másikra gyorsabban váltották magukat a
gyémántok.Sós ízét,már éreztem ajkaimon.Láttam,hogy mozdul egy
árnyék,majd még egy pár cipő állt előttem.Lassan felnéztem Steve
szemébe.Bűntudat ült benne.
- Nézd Ro,én nem úgy gondoltam! -ölelt
át.Egyik kezével hátul simogatta hátam.Tudta,hogy ettől
megnyugszom,végülis 11 éve ismerem,és ő is engem.Minden apró dolgot
tudunk egymásról.Többek közt ezt is.
- Semmi baj!Nem tehetsz róla!Én is
ezt csinálnám.. - mondtam,fejemet a vállán pihentetve.Elváltunk
egymástól,mosolyogva.
- Ha Harry nem lenne bűnöző,tökéletes pasi lenne..
- oktattam ki barátnőmet,aki elvigyorodott.
- Tudod Ro,lehet,hogy ő így
tökéletes ahogy van!Csak meg kell ismerned. - a válaszán
csodálkoztam,hisz az előbb még kiakadt.
- Lehetséges. - mondtam egy
sóhajtás közbe.
- Hmm... - mosolygott.Ránéztem félig hunyorítva és egy
csöppet mosolyogva,vajon min gondolkozik?
- Menjünk vacsizni!!! -
csattant ki örömében.
- Oké,benne vagyok!!! - vigyorodtam el.Felkaptuk,én
rendszerint csak a telefonomat,és kiindultunk az irodámból.
***
Miután
Steve-vel megvacsoráztunk,kocsiba ültem és hazafelé vettem az irányt.Koromsötét volt alig lehetett látni valamitAz
úton előttem egy családi kocsi döcögött,legalábbis annak látszott.Már
épp megakartam előzni,mikor hirtelen kinyílt a hátsó ajtó és kiesett
egy..
- GYEREK?! - amilyen gyorsan csak tudtam lefékeztem.Előre
lökődtem,aztán hátra a lendület miatt.Gyorsan kipattantam az
ülésből.
Ekkor láttam meg a hátam mögött nagy sebességgel közeledő
autót.Nagy szemekkel fordultam a gyerekhez,aki ott feküdt maga
tehetetlen.
- Istenem!!Édes istenem!!! - a kocsis dudált,mert már nem
tudott megállni.A kocsim előtt fekvő babát felkaptam és elfutottam a
kocsiktól.
Ledobódtam az út másik végére és védelmezve engem,meg a kicsit
összekuporodtam.Hirtelen egy nagy csattanást hallottam....
Kinyitottam a
szemem,ami eddig csukva volt a félelemtől.Megnéztem a kisbabát aki a
karomban volt.Alig egy hónapos lehetett.
- Istenem.. - szívem szaporán
vert.Kezeimmel megigazítottam a pólyát amiben volt.Nagy szemeivel rám
nézett.Zöld szemei áthatóan pillantottak rám.Elmosolyodtam egy
pillanatra,mikor ő is ugyanezt tette.
Felkaptam a fejem,nagy nehezen
felálltam.
- Basszus.. - vettem észre a karomon,eddig rejtve maradt
vért.Közelebb mentem a 3 kocsihoz..Mármint,ami maradt belőlük.Mindenhol
autó alkatrészek voltak.
Benyúltam,a már összetör szolgálati kocsim
ablakán és kivettem a rádiót.Megnyomtam a gombot remegő kézzel.
-
Hallo?Hall engem valaki?!Itt Ro... - de süket volt.Semmilyen választ sem
hallottam.Potyogni kezdtek a könnyeim.
- Valaki!!Itt Rockel A. Jhonson ügynök,az E7-es
csoportból.. - zokogtam..egyre jobban küszködtem a fájdalomból,ami a
fejem és a lábam körül gyűlt össze.
Feladva az egészet,fájó lábammal és a
babával a kocsi mellé ültem le.Úgy éreztem,innen már nem kelek föl.Ezt a
kicsi is megérezte,sírni kezdett.Az autóban ülő személyek eszméletlenek
voltak,magamra maradtam egy gyerekkel.
-Ssshhsst,kicsim!Minden rendbe
jön! - bíztattam ezt a fiúcskát addig,amíg csendben nem maradt.Egy
utolsó pillantást vetett rám nagy zöld szemeivel,mielőtt
elaludt....Olyan szemei voltak,mint Harrynek.Még most is rá
gondolok...Lehetséges,hogy Steve igazat mondott,ő így tökéletes,ahogy
van.
- Sszz....- A fejem egyre jobban fájt..lüktetett és lassan nem
bírtam már.Hirtelenjében a rádió zajt adott.
- Itt Madison hadnagy! E7-es
itt vagy?Vége. - reménykedve arrébb löködtem magam,és elértem a rádió
végét.
- Itt E7-es! Frontális ütközés történt...3 kocsi,kb 10 sérült..-
motyogtam a fájdalomtól. - A Vainard úton..siessenek.. -egy szuszra még
elmondtam majd elejtettem erőm vesztve.Szemeimet szinte lecsuktam,még
félig hallottam,hogy mondanak valamit,de nem bírtam...muszáj volt..muszáj
volt..
lecsuknom a szemem..
Komizzatok és iratkozzatok fel,ha tetszett!!!!!:)