Chapter 7.

Hello Everybody!

Rühellem magam amiért így megvárattalak titeket,de nagyon nehéz volt megírni ezt a részt!Eszméletlenül sajnálom és igaz,ez sem lett hosszú...Most ennyi telt a következő,jelen esetben a jövőheti rész,remélem már gazdagabb kiterjedelmű lesz!:)

De,ami a jó hír,hoogy.....CHAPTER 7!Tehát jó olvasást,kérlek ne felejtsetek el komizni és feliratkozni sem!:) Pici puszi pocitokra!:*

Timii.xx

*Ro szemszöge*
Egy időtlen álomban voltam.Szaladgáltam a mezőn teli virágok között.Én,aki nem e fajta lány.Nem volt bűnözés..Az,az ott apa?Istenem!És tényleg!Az apukám...az én édesapám!De...várjunk csak..az ott..Harry.Mit keres itt?Most anyu csatlakozott apuhoz.Harry,ne közeledj!Ne!Hallod?!És most elkapott..Ledöntött,de a virágok helyett egy ágyra estünk.Már nem is a mezőn voltunk,hanem egy szobában.Az a pólóm!Igen,pont most repült az ágy mögé.Nem történhet meg!!Nem,hallod?Ro!Nem hallgatott rám a testem.Folytattuk,tovább csináltuk ezt a dolgot.Hogyan állítsam meg ma...Harry megállt,rám nézett és susogta: Ha nem akarod,nem muszáj!Meglepett,igaz csak valami álom,de akkoris...Azt hiszem most szerettem belé.Angyali mosolyával kényeztetett,majd úra csókolgatni kezdte nyakamat.Már nem ellenkeztem,hagytam magam,hogy megtörténjen,amitől egész eddig tartottam.Ajkaival forró csókokat hagyva ment lefelé a testemen.Elért nadrágom széléhez,ahol már nem bírtam,és nevét suttogtam.
Ekkor hirtelen,jött egy nagy fehérség,majd pittyegést hallottam.Mint ami a kórházakban van.Óvatosan kinyitottam szemem,még mindig nem szoktam meg a fényt.Homályosan észleltem a körülöttem lévő világot.
- Steve!Menj szólj az orvosnak! -alig hallottam a párbeszédet,de egyértelműen felismertem,anya volt az.Szék csikorgatás zavarta meg a gondolkodásom,majd pár pillanat múlva éreztem,ahogy valaki megszorongatja a kezem.Lassan és óvatosan újra kinyitottam szemem és most már láttam is valamit.
- Rockel,kislányom! -anyukám könnyes szemmel ült velem szemben.Rekedtes,alig halható hangon szólaltam meg.Elmosolyodtam,de minden porcikám fájt.Igen,most vettem észre,hogy mindenem sajog.Főleg a fejem és a lábam.Arcmimikám átváltott a borongós hangulatomra.Vissza gondolva a történtekre,nemis emlékszem igazán.
- Hogy kerültem ide? -kinyögtem nehezen a kérdést,ami általában ilyenkor mindig hallható.Sokszor hangzott el ez a kérdés a rendőrségi ügyeknél.Lefelé pislogott idegesen.Dadogott össze vissza,mintha nem lenne biztos a dolgában.Furcsálltam,de nem szóltam.Szívem viszont gyorsabban vert.Valami itt nem stimmel.
- Áhh Rockel A. Jhonson! -jött be,valószínüleg a doktorom.Ismerős arca nem árult el sok mindent,öröm,de aggodalom is látszódott rajta.Még mindig össze vagyok zavarodva,nem voltam tisztába a történtekkel.
- Mért vagyok itt?! -kérdeztem újra,mert nem kaptam eddig választ a történtekre.
- Rockel..- kezdte a doktor,de kijavítottam.Jobban szeretem a Ro-t. - Elnézést,Ro.Posztraumás sokkba kerültél,amikor balesetet szenvedtél tegnap este.A fejed valószínüleg beütötted az ütközés során,a sípcsontod felső része megrepedt és a vállad kificamodott.Te könnyebb sérülésekkel megúsztad. -magyarázta.Félig mégis értettem.Várjunk...Én?
- És mivan a többi utassal? És a kisgyerek? - szemöldökömet felhúzva vártam a választ.Az orvos sóhajtott egyet,összenéztek anyámmal,majd várakoztattak.
- Mondjátok már!Mi van velük? - kíváncsiságom egyre inkább átvette az uralmat felettem.Szemeim cikáztak anyukám és az orvos között.
-Drágám, -szólt lágy hangon anyám - a kisfiú szülei meghaltak.A kocsi ami beléd ütközött,annak az utasai életben vannak!Nincs sok bajuk. - ahogy meghallottam a hírt,reménytelenül nézve sírni kezdtem.Szemeimből egyre inkább potyogtak a könnyek.
- Akkor,most á..árva lett? -hangom megremegett a szó kiejtésén.Most kezdte az életet,nem igaz,hogy árva.
- Természetesen nem.Mint több gyereknek,neki is vannak rokonai.A nagyszüleikhez fog kerülni. -hirtelen a szívemről egy 5 tonnás kő hullott le.Tudom milyen ha elvesztek egy családtagot.Átérzem,de ő csak egy kisbaba!Mért ilyen a sors?Mért ilyen kegyetlen...
- Ez annyira szörnyű.. -gondolkozásomba merűlve észre sem vettem,hogy az orvos közben kiment.Steve pedig visszatért a szobába.
- Ro,ugye tudod,hogy soha többé nem vezethetsz egyedül!Vagyis.... -szemeivel a földet fürkészte.Nem gondolta át,hogy mit mond...tipikus Steve! - Soha többet ne csinálj ilyet,rendben?! -aggódó tekintettel közeledett felém,egy ölelésre.Anyuval összenevettünk,ahogy belekeveredett saját gondolataiba.
- Jajj,vigyázz! -húztam össze szemöldököm ahogy a fájdalom belenyilalt a karomba.
- Uhh bocsánat,nem akartam! -rögtön eltávolodott tőlem,félve,valami rosszat tett.Miután megnyugtattam,hogy semmi bajom,magunkra hagyott anyu,jelszóval biztos van valami megbeszélni valónk.
- Na? Újdonság? Felismerted a kocsim,vagy búcsúzhatok tőle? -kíváncsiskodtam,mert láttam,hogy mondani szeretne valamit.
- Hát,a kocsid,szó szerint,mintha egy szendvicsbe lévő hús lenne.Szóval,búcsúzz el tőle. -sóhajtottam egyet,szerettem azt a kocsit,de nincs mit tenni.Egy szendvics lett. - Másról szólva pediiig... - újra rápillantottam,mikor kihangsúlyozta a szavakat.Kérdőn nézett rám,majd elmosolyodott.
- Mivan Seve? 
- Azt hiszem Harry szerelmes beléd! -egyre furcsábban kezdtem rá nézni.Miről beszél ez a lány?
- Biztos nem voltál ott a baleseten és nem vágtad te is be a fejed?! -felnevetett rajta,de szemeim nem mozdultak.Fogalmam sem volt mi ez az egész.
- Biztos,hogy nem!Megnyugodhatsz,de azért köszönöm,én is szeretlek! -megforgatta szemeit és kényelembe helyezve magát az ágyamra ült. - Alig tudtam eljönni ide,mert folyton érdeklődött! 
Gondolkoztam,minden erőmet összeszedtem,de nem jutottam semmire.Ha eddig nem mondta el,akkor most rákérdezek.
- Steve,1 dolgot elárulnál? - kérdeztem szemeibe nézve.Nagy barna írisze tágra nyitódott.
- Persze,na mit? - mosolygott,mint a tejbe tök.
- Ki az a Harry? -válasz helyett újra kinevetett.Megforgattam rajta szemeim,mire ő elkomorodott.
- Te komolyan nem tudod? -úgy nézett rám,mint borjú az új kapura. Megingattam fejem. - Azt hiszem hívom az orvost! -majd azzal a lendülettel kifutott a szobából.Nem értettem ezt a viselkedést.Miért nem emlékszem arra a fiúra?Bármennyire erőlködtem,nem emlékeztem rá.Sőt,az álmomra sem emlékszem.

Második Díjam!!:)

2.Díjam. 

Köszönöm a díjat Parker Rawr -nak!:)

           

1. mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról

2.a jelölő minden kérdésére válaszolni kell

3.11 kérdést kell feltenni a jelölteknek

4.11 embert kell megjelölni ( visszajelölni nem lehet ) 

1. 11 dolog rólam.

• 14 éves vagyok
• Fejér megyében lakom
• Van 1 nyuszim és hamarosan lesz egy magyar vizsla kiskutyám
• Facebook függő vagyok
• Imádom a One Direction-t!
• Kedvenceim még:Justin Bieber,Justin Timberlake,Kelly Clarckson,LM,Hősök,Stereo 2.0 és még sok mindenki:)
• Imádok Disney Channel-t nézni:3 és Nickelodeon-t,ha megtehetem,ja és a zenecsatornák:3
• A legnagyobb vágyam,hogy kint éljek Londonba és ezért tanulok:)
• Imádok enni.xddd :DDD
• Néha beszélek a posztereimhez,és főleg lebaszom őket:Harold Edward Styles,te hogy járhattál Taylor Swifttel?!

2. Válaszaim.

1. Mi az az egy dolog ami nélkül nem kezded el írni a blogod? 

- Zene nélkül nem tudom megírni a következő részt,sőt,amilyen zene megy,olyan hangulatú lesz a rész:)

2. Kedvenc énekesnőd? 

-Kelly Clarckson!:)<3

3. Mióta blogolsz?

-durván 1 éve!:D

4. Álom helyed?

-Hmm,London!*-*

5.  Mikor van a szülinapod?

-Július 24!!:DD

6. Kedvenc márkád?

-Vans,Adidas,Nike:)

7. Hogy hívják a legjobb barátnőd?

-Borbély Linda

8. Van háziállatod? Ha igen, mi?

-van.egy nyuszi és nem sokára egy kis kutya!:)

9.  Tudod már miről fog szólni a blogod?

-igen!:) izgalommal teli lesz,figyeljétek!!:DD

10. Hány éves vagy?

-még 14:s

11. Hányadikos vagy?

-most megyek 9.-be:DD

3. 11 kérdés.

1. Miért szereted az 1D-t?!
2. Hol élnél legszívesebben?
3. Melyik sztárral találkoznál?
4. Jellemezd a saját blogod pár szóban!
5. Van tesód?
6. Hányan éltek egy családban?
7. Kivel szeretnél elmenni egy ....... koncertre?!
8. Hiszel a fiú/lány barátságban?
9. Van legjobb barátnőd?Ha igen,ki?Ha nem,miért?
10. Kedvenc zenéd?
11. Mi a hobbid?

4. Akiknek küldöm.

  Eleanor Megan Tomson  

  Lakrina Schóti  

  fanni bohus  

  Sarah M.  

többet nem tudook:s

Chapter 6/2.

Sziiasztok!!!

És akkor elérkezett a várva várt pillanat itt a Chapter 6/1. folytatása a Chapter 6/2.!!!:3

Olvassátok szeretettel,komizzatok és IRATKOZZATOK FEL A BLOGLOVIN-RA,HOGY KÖVETNI TUDJÁTOK A BLOGOT,AMIKOR A GOOGLE READER MEGSZŰNIK!!!!!:)

Ide is regisztrálni kell,úgy,mint a Google-ra és a Blogger-re:)

Jaa bocsii,h rövid lett,de mielőtt SZOMBATON ELUTAZOK 6 NAPRA A BALATONHOZ,próbálok hozni egy új részt,ha elegendő Komi és Feliratkozás gyűlt össze!:) 

Addig is puszii érjétek be ezzel!:*<3

xx

*Harry szemszöge*

Túl sok napja vagyok bent itt,nem is tudom hol.Ez a Vanessa meg kikészít.Nagyon nyomul,igaz sokszor vevő lennék rá,de jelen esetben nem.Ha bele gondolok abba,hogy Ro,akár hogyis,de elvette az eszem,kisebb harc dúl bennem.Kapkodtam a lányokat.Ha most megkérdeznék hány lánnyal volt dolgom,nem tudnám felsorolni.Olyan rideg ez a hely.A cella.Ha Ro itt volt,nem érdekelt hol voltam.Még mindig itt ülök ezen a poros ágyon.A szokottnál korábban hallottam közeledni a lépteket.Bárhonnan felismerem,ez Vanessa lesz.

- Üdv Mr Styles! -lépett be az ajtón széles vigyorral és kb 20 cm-eres magassarkújában.Ránéztem,majd unottan megforgattam szemeim.Vicces a csaj.Azt hiszi bejön nekem.Betipegett,majd szokásosan leült a székre és kezdte volna a mondandóját,de egy rendőr berontott az ajtón.

- Vanessa,kavarodás van.Azonnal velem kell gyere! - súgta,ja súgta ide hallottam,ahogy beszélgetnek.

- Megtudhatnám,hogy milyen kavarodás? - szegte fel,eléggé nagy orrát.Hosszú pilláit rebegtette,mire a csaj egy sóhajt engedett ki magából.Ekkor én is figyelmes lettem mondandójára.

- Ro kórházban van, -fejemet felkaptam és utána mozdult testem is.Érdekesebben figyeltem a dolgokat. - egy autóbaleset miatt került be.Kómában van.. -mikor meghallottam,azt hiszem,lefagytam.Egy pillanatra leállt a szívem..úgy éreztem.Elkerekedett szemmel figyeltem a történéseket.A rácsokhoz simultam,az információ szerzéshez.Ideges voltam.Ro kórházban van..Hogyan,és miért?!Elvetett az ideg..

- Gyere menjünk!Akkor sietni kell.. - szedte össze az előbb érkező Vanessa a cuccait.Mocorogtam,egyre kíváncsibb lettem.Nem bírtam magammal.Esetlenül álltam ott,a lányok pedig készülődtek.Elővettem minden bátorságomat és előálltam.

- Héé!!Ööö...Steve! -szólítottam meg.Furán hátra nézett és folytatta a grimaszolást.

- Harry?Mit akarsz?! - jött közelebb.

- Mi baja van Ro-nak?! - folytott el az idegesség.Hallottam amit az előbb mondtak,de muszáj volt még egyszer halljam.

- Nem tudom,hogy ez rád is tartozik e.. 

- Kérlek Steve! -erősebben szorítottam a rácsokat.Ezt a lányt nehéz meggyőzni,de valahogy sikerült.Talán az arckifejezésemnek.Sóhajtott egyet,mad belekezdett.

- Ro,kórházban van,mert karambolózott.És kómában fekszik.. -szemei már csillogtak,és..én is éreztem.Ekkor elfordultam és megdörzsöltem.

- És jól van?Meddig lesz kómában,vagy hogy van ez?! - feszengtem magamban.Hogy lehet ez?Ro óvatosan vezet,ahogy tapasztaltam legalábbis.

- Steve jössz már?! -hallotuk a kintről jövő zajokat,mire mindketten az ajtó felé meredtünk.- Mennem kell! -mondta,erre felkaptam a fejem és a távozó Steve-t figyeltem.

- Steve várj!Ne.. -de az ajtó becsapódot..

- A francba! -idegemben felrúgtam a széket.El sem tudom képzelni,mi van ha rosszra fordul a dolog..mert gondolom lehet rosszabb is..

Újra elfoglaltam helyem az ágyon.Arcomat kezeimbe temettem és gondolkozni kezdtem.Hogy jussak el Ro-hoz?!Felemelkedtem és körbe néztem az elhagyatott teremben.V-várjunk..elfordítottam a fejem,hogy átlássak a rácsokon,és jobban szemügyre vegyem az asztalon lévő dolgot..Az-az a kulcs!Gyors léptekkel a cellaajtóhoz mentem.A kulcs nincs messze!El is érhetem,és akkor kiszabadulok!Most elszökhetek.

Elsőő Díjam!!!

  Elsőőő díjam!!!!!

Úristen:3 köszönöm az első díjamat xxHxx-nak!<33 

1.Mindenkinek 11 dolgot kell írni a magáról.!

2.Válaszolni kell a kérdésekre!

3.11 kérdést kell feltenni!

4.11 embernek kell küldeni! (vissza nem lehet)

1.

• 14 éves vagyok
• Fejér megyében lakom
• Van 1 nyuszim és hamarosan lesz egy magyar vizsla kiskutyám
• Facebook függő vagyok
• Imádom a One Direction-t!
• Kedvenceim még:Justin Bieber,Justin Timberlake,Kelly Clarckson,LM,Hősök,Stereo 2.0 és még sok mindenki:)
• Imádok Disney Channel-t nézni:3 és Nickelodeon-t,ha megtehetem,ja és a zenecsatornák:3
• A legnagyobb vágyam,hogy kint éljek Londonba és ezért tanulok:)
• Imádok enni.xddd :DDD
• Néha beszélek a posztereimhez,és főleg lebaszom őket:Harold Edward Styles,te hogy járhattál Taylor Swifttel?!

2.Válaszaim:

•   Félsz a magasságban? 

-Igen:s de csak nagyon magasban.

• Ha meglátnád az 1D-t az utcán feléd sétálni, mit tennél?

-Oda mennék kérnék képet/autógrammot és valahogy bele csempészném Niall zsebébe a telószámom:$

•  Ez az egy blogod van?

-Nem:)

•  Ha nem akkor mennyi?

-3:) 

• Kedvenc magyar énekes?

-Király Viktor,Lola

•  Kedvenc külföldi énekes?

-Kelly Clarckson,Justin Timberlake,Selena Gomez,JB

•  Vannak álmaid?

-Vannak!;) 

•  Ha igen felsorolsz párat?

-Titkos!!:3

• Mióta blogolsz?

-Szerintem jóó egy éve:)

•  Egyedül írod ezt a blogot?

-Igen:) 

•  Ha nem kivel?

-______________________
 

3.Kérdéseim:

1. Mióta vagy Directioner?
2. Ha az 1D koncertezne Mo.-on és nem lenne pénzed a jegyre,mitcsinálnál?
3. Kedvenc blogod?
4. Kedvenc film/sorozat?
5. Kedvenc kajád/innid?
6. Kedvenc külföldi énekes?
7. Ki a kedvenced az 1D-ből?
8. Miért pont ő?
9. Mióta blogolsz?
10. Mért blogolsz?
11. Melyik filmben szerepelnél?

4.Akiknek küldöm:

Now -  Sarah M.

IMPOSSIBLE -  Detti((:

 Perfect Voice - Vanessza:3 

Véletlenből lett szerelem.. -  Lakrina Schóti

 

többet nem tudok:s 

Chapter 6/1.

 Sziasztok!

Elnézést kérek amiért nem hoztam előbb az új részt,de a ballagás bezavart:s Amúgy..ÁTMENTEM AZ ALAPFOKÚ ANGOL NYELVVIZSGÁÁÁN!!:DD 

Jóó,tudom nem ide tartozik...Na szóval ezt a fejezetet 2 részre vettem.Most olvashatjátok az első részét:)

Szóval tütürüttüüü....CHAPTER 6/1!!!Tudooom rövid lett nézzétek el nekem!!:$

Jó olvasást!!:)

Ma.Igen,mától nem mehettem Harry közelébe.Nem volt egyszerű,vágytam rá.Az irodában egyedül ücsörögni,úgy hogy semmi dolgod sincs,nem valami izgalmas,sőt egyenesen unalmas.Se papír munka,se valami akció.Ez az FBI-nál ritka...Talán valami csoda történt?Nincs többé bűn?Na,jó ez mégis csak vicc.Bármi is legyen az oka ennek az unalomnak,nem nagyon bírom,mint ahogy ezt a nyári meleget se..Majd megsültem.Harry...ez az egyetlen név kapott magára szárnyakat a fejemben.Nem vagyok szerelmes.Nem lehetek az.Rég nem voltam szerelmes és nem most kezdem el...főleg nem Harryvel.Milyen jó pasi lenne..milyen jó lenne,ha....ha jó lenne.Tökéletes!Vagyis,közelítene affelé.
- Ro! Sziia! -rontott be az ajtómon legjobb barátnőm.Megugrottam,de hamar lenyugodtam.
- Nahát Steve! Sziia,mizujs? -tettem arrébb mosolyogva a papírjaimat,mikor Seteve felült az asztalra.
- Mesélj! -jelentette ki,majd beleharapott egy almába,amit szorongatott.
- És mire vagy kíváncsi? -dőltem előre kíváncsian.
- Hogy-hogy mire? Harry-re! Mivan ezzel a sráccal?! -pislogott nagy szemeivel.Felkuncogtam,közben a földet kémleltem.
- Semmi.Volt pár csók.Ennyi!Ja,meg elvették az ügyet tőlem! -sóhajtottam.Befejezte a csámcsogást és hunyorított.Pár percig kémlelte kérdő tekintetemet.
- Hazudsz! -jelentette ki könnyedén,majd tovább folytatta az evést.
- Dehogy hazudok... -fokoztam a hangsúlyt és tűrtem tekintetét.Hát nem kell megtudnia mindenkinek...A nem publikus részleteket.
- Ro,a legjobb barátnőd vagyok! Ismerlek... -sóhajtott,majd megigazította a lábait. 
- Nem tudsz átverni!
- Nem is akarlak! -mentettem a menthetőt.Ha van még ilyen.Átlát rajtam,mint a szitán.
- Nem akarod elmondani? Akkor indulok Harry-hez.. -azzal a mozdulattal lehuppant és az ajtóhoz sietett.
- Ne! -ugrottam utána,lefogva kezét. 
-Rendben,elmondom.. -adtam be feszengve a derekam.Itt már semmi esélyem sem volt.
- Hmm,de kedves! -mosolygott,közben a fotelban foglalta el helyét. 
- Hallgatlak! -figyelmeztetett,majd meredő tekintetét felém fordította.
- Ne akadj ki...de lehet szerelmes vagyok belé.. -nehéz volt magamnak bevallani,de lehetséges.
- Idióta!Egy bűnözőbe?! -estek ki szemei,szája pedig tátva maradt.
- Naa...Én komolyan nem akartam... - dörzsölgettem idegesen karomat.
- Uhh....Megcsókoltad?! - kérdezte kíváncsian.
- Igen,nem is egyszer. - fordultam el.Azt hiszem,elpirulva.
- Hmm,és mit éreztél? - itt meglepődtem.Túlságosan intim kérdés,nem?Furcsa fejet vágva gondolkoztam.
- Hát...ööö... - égetett a pír.Egy bizonyos pontot bámultam,és gondolkozni kezdtem - Valami bizsergő érzést...Olyan,mintha egy másik világba lennék.Távol a bűntől és,végre észre vehettem magam mellette... -keresgélés után megtaláltam barátnőm kék szemeit 
- Mellette voltam valaki....pár...másodpercig..és ezerrel dobog a szívem,és tudod mi a legjobb?Hogy ő is ezt érzi...legalábbis,akkor azt mondta..- nyeltem le a torkomban lévő gombócot.
- Húha,Ro... - bámult messze,gondolkodva - Ez...nem semmi.
- De ez nem szerelem.A-az nem lehet! - tiltakoztam az ügyben.Bár,inkább reménykedve hangzott.Reménykedtem,hogy nem szeretek bele egy bűnözőbe.
- Akkor mi?Mi,ha nem szerelem? - kötött belém kissé idegesen.Félve rá néztem sötét hajam mögül.Ő kikerekedett szemekkel várta a válaszom.Kinyitottam a szám,de lenyeltem a szavakat.Idegesen újra próbálkoztam a beszéddel.
- Arról fogalmam sincs.. - ezt tudtam ki csikarni magamból.Magamba roskadva álltam ott.Tudtam,hogy Stee engem fürkész.Lehajtottam fejem,vagyis csak a padlót láttam.A padlómon pedig a cipőm.Azt a helyes kis szürke vászoncipőt.Megmozgattam lábujjaim,hátha felhívom a figyelmem magamra.De csak egy könny csepp hullott le.Egy kis gyémánt.Egyik pillanatról a másikra gyorsabban váltották magukat a gyémántok.Sós ízét,már éreztem ajkaimon.Láttam,hogy mozdul egy árnyék,majd még egy pár cipő állt előttem.Lassan felnéztem Steve szemébe.Bűntudat ült benne.
- Nézd Ro,én nem úgy gondoltam! -ölelt át.Egyik kezével hátul simogatta hátam.Tudta,hogy ettől megnyugszom,végülis 11 éve ismerem,és ő is engem.Minden apró dolgot tudunk egymásról.Többek közt ezt is.
- Semmi baj!Nem tehetsz róla!Én is ezt csinálnám.. - mondtam,fejemet a vállán pihentetve.Elváltunk egymástól,mosolyogva. 
- Ha Harry nem lenne bűnöző,tökéletes pasi lenne.. - oktattam ki barátnőmet,aki elvigyorodott.
- Tudod Ro,lehet,hogy ő így tökéletes ahogy van!Csak meg kell ismerned. - a válaszán csodálkoztam,hisz az előbb még kiakadt.
- Lehetséges. - mondtam egy sóhajtás közbe.
- Hmm... - mosolygott.Ránéztem félig hunyorítva és egy csöppet mosolyogva,vajon min gondolkozik? 
- Menjünk vacsizni!!! - csattant ki örömében.
- Oké,benne vagyok!!! - vigyorodtam el.Felkaptuk,én rendszerint csak a telefonomat,és kiindultunk az irodámból.
***
Miután Steve-vel megvacsoráztunk,kocsiba ültem és hazafelé vettem az irányt.Koromsötét volt alig lehetett látni valamitAz úton előttem egy családi kocsi döcögött,legalábbis annak látszott.Már épp megakartam előzni,mikor hirtelen kinyílt a hátsó ajtó és kiesett egy..
- GYEREK?! - amilyen gyorsan csak tudtam lefékeztem.Előre lökődtem,aztán hátra a lendület miatt.Gyorsan kipattantam az ülésből.
Ekkor láttam meg a hátam mögött nagy sebességgel közeledő autót.Nagy szemekkel fordultam a gyerekhez,aki ott feküdt maga tehetetlen.
- Istenem!!Édes istenem!!! - a kocsis dudált,mert már nem tudott megállni.A kocsim előtt fekvő babát felkaptam és elfutottam a kocsiktól.
Ledobódtam az út másik végére és védelmezve engem,meg a kicsit összekuporodtam.Hirtelen egy nagy csattanást hallottam....
Kinyitottam a szemem,ami eddig csukva volt a félelemtől.Megnéztem a kisbabát aki a karomban volt.Alig egy hónapos lehetett.
- Istenem.. - szívem szaporán vert.Kezeimmel megigazítottam a pólyát amiben volt.Nagy szemeivel rám nézett.Zöld szemei áthatóan pillantottak rám.Elmosolyodtam egy pillanatra,mikor ő is ugyanezt tette.
Felkaptam a fejem,nagy nehezen felálltam.
- Basszus.. - vettem észre a karomon,eddig rejtve maradt vért.Közelebb mentem a 3 kocsihoz..Mármint,ami maradt belőlük.Mindenhol autó alkatrészek voltak.
Benyúltam,a már összetör szolgálati kocsim ablakán és kivettem a rádiót.Megnyomtam a gombot remegő kézzel.
- Hallo?Hall engem valaki?!Itt Ro... - de süket volt.Semmilyen választ sem hallottam.Potyogni kezdtek a könnyeim. 
- Valaki!!Itt Rockel A. Jhonson ügynök,az E7-es csoportból.. - zokogtam..egyre jobban küszködtem a fájdalomból,ami a fejem és a lábam körül gyűlt össze.
Feladva az egészet,fájó lábammal és a babával a kocsi mellé ültem le.Úgy éreztem,innen már nem kelek föl.Ezt a kicsi is megérezte,sírni kezdett.Az autóban ülő személyek eszméletlenek voltak,magamra maradtam egy gyerekkel.
-Ssshhsst,kicsim!Minden rendbe jön! - bíztattam ezt a fiúcskát addig,amíg csendben nem maradt.Egy utolsó pillantást vetett rám nagy zöld szemeivel,mielőtt elaludt....Olyan szemei voltak,mint Harrynek.Még most is rá gondolok...Lehetséges,hogy Steve igazat mondott,ő így tökéletes,ahogy van.
- Sszz....- A fejem egyre jobban fájt..lüktetett és lassan nem bírtam már.Hirtelenjében a rádió zajt adott.
- Itt Madison hadnagy! E7-es itt vagy?Vége. - reménykedve arrébb löködtem magam,és elértem a rádió végét.
- Itt E7-es! Frontális ütközés történt...3 kocsi,kb 10 sérült..- motyogtam a fájdalomtól. - A Vainard úton..siessenek.. -egy szuszra még elmondtam majd elejtettem erőm vesztve.Szemeimet szinte lecsuktam,még félig hallottam,hogy mondanak valamit,de nem bírtam...muszáj volt..muszáj volt..
lecsuknom a szemem..

Komizzatok és iratkozzatok fel,ha tetszett!!!!!:)

Chapter 5.

Firkáltam.Felismerhetetlen dolgok látszódtak a papíron,ha unatkozok ezt teszem.Nem csináltam régóta,ha a 2 óra nem jelenti azt.
- A rajzolás helyett sokkal jobbat is csinálhatnánk. - hangja nyílként szelte végig a szobát.Száraz mondatai nem hatottak meg különösebben.Lemertem fogadni,hogy most is kajánul vigyorog,igen,olyan perverzem.Hajam lobbant,és igazam volt.Fejemet elfordítva bebizonyosodtam arról az észveszejtő jelenségről,aki a cellákban állt.Karjaival támaszkodott a rácson.Izmai megfeszültek,ahogy tartotta magát,meglepetten figyeltem.Valószínűleg látta,hogy rajta bambulok,mert büszkén elmosolyodott.Rá pillantottam,majd a papírra.
- Ha így folytatod nem megyünk semmire! -néztem fanyarul.Egyik pillanatról a másikra megváltozott hangulata.Lefagyott mosolya,elfordult tőlem,talán azért,hogy ne lássam arckifejezését.
- Már mondtam.Nem tudok semmit. -szólalt fel sóhajtva.Kocogtattam tollamat a papíron.Nem tudom szóra bírni őt.Így el kell engedni.Ha nincs bizonyíték,nincs semmi amivel itt tarthatnánk.
- De az igazságot mond.Az egyszerűbb... -fejeztem ki könnyedén.Ha nem mondja el,kénytelen leszek Greghez fordulni,és elengedni Harryt.
- Ez....az igazság.. - ült le a nyikorgó ágyra.
- Ez nem volt valami meggyőző. - álltam fel,arréb tolva székem.Tornacipőmmel kisebbeket lépkedve értem Harry cella ajtaja elé.
- Pedig az. -nem mondott többet,itt befejezte a mondatát.Egy látvány volt őt nézni,még a rácsokon keresztül is.Inkább láttam volna előttem,ahogy megölel.Rám nézett és újra elmosolyodott.Levetettem a pillantásom a földre,közben én is mosolyogtam,pedig nem volt miért.
- Mért sírtál,az előbb? - terelte el a témát.Nekem is elment a kedvem a nevetgéléstől.Elmondjam neki?Mit árthat...különben,a városban mindenki tudja,szóval édes mindegy.
- Emlékek apámról.. -dőltem háttal a rácsoknak.Elbambultam messzire,nem gondolkoztam,újra ő jutott eszembe.Észre sem vettem,hogy Harry a hátam mögé jött.A rácson keresztül átnyúlt,és körül fonta karjait hasamnál.Ajkait fülemnél éreztem.Lehellete súrolta arcomat,amiatt szívem szaporábban vert.
- Nekem sincs apám.Soha nem is ismertem,de..nem is akarom. -meglepődtem nyitottságán.Nem hittem,hogy csak így,beszél róla.Nem is ismerem,de így megnyílik előttem.Jobb lenne,ha elmondaná mi köze van a PSG-hez és nem itt mesélné az életét.Tekintetemet hirtelen felkaptam és elrántottam magam Harry karjaiból.
- Ezt nem szabad! - nézett rám kérdően.Őt bámultam,majd felvettem táskámat az cuccaimmal együtt és az ajtó felé léptem.
- Most,mivan? - Harry hangos szavai visszhangzottak a zárkában.Oda mentem a cellához.
- Ha valaki meglát,vagy a főnököm,Greg,fülébe jut,hogy mi mit művelünk,vagy mi van köztünk,akkor végem van! - suttogtam halkan.
- Höhh...Ez most komoly?! - felhúzott szemöldökkel nézett engem.Halványan bólintottam - Szóval,nem csókolhatlak meg,még egyszer? - kicsit szomorkás hangulatot éreztem hangján.Ne mondja,hogy ő valamit is érez irántam - Bár végülis,köztünk nincs semmi...Nem?
- Ömm...nincs. - pillantásom lefelé vezetett.Jézusom,most mivan....Nem lehet...Azonnal el kell tűnnöm - Most mennem kell! - nem néztem Harry-re csak kirohantam az ajtón.Bementem a mosdóba.Felnéztem a tükörbe,kicsit félve a látványtól.Szemeim piroslottak,szempillaspirálom elfojt.Nem sírhatok Harry miatt.Egy fiú miatt akit nem is ismerek.Hülyeség,ez csak a fáradtság.Kinyitottam a csapot,és megpróbáltam összeszedni magam.Valahogyan sikerült egy fajta kinézetet adni magamnak.Ki vagyok én?!Mi lett velem?!A tükörben látott arc megrémisztett.Hiszen utálom a bűnt,és most én is a részese leszek...Mi ez...Mielőtt haza mentem volna,bementem Greghez.
- Szia Greg! - köszöntem neki.
- Ro,beszélnünk kell! - mondta vissza folytott komolysággal.Kezdtem aggódni.Valami baj lehet?
- Mond! - döltem neki a széknek.Felém fordult székével.Kezei a szájánál.Gondolkozott miközben nézett.
- Megtudod nekem ezt magyarázni?! - indított el a számítógép képernyőjén egy videót.Lefagytam.Nagy szemekkel bámultam a fránya képernyőt.Én voltam ott,pontosabban,Mi.Harry és Én.
- Jézusom... - csak ennyi csúszott ki a számon.Többet nem tudtam mondani,valószínüleg a gombóc miatt ami a torkomban van.Szívverésem szaporább volt,mint egy nyúlé.Na,most mi lesz?....Várjunk ki köpött be?!A biztonsági őr nagy ívben leszarja mit csinálunk..Vanessa!Az a ribanc miatt van minden?!Szégyentelen,hülye ribanc...Elkapom és megölöm,szó szerint a fejébe eresztek egy golyót!!
- Nos,mi ez az egész?! - még minig szem rebbenés nélkül ült és figyelt engem.
- Greg,én nem tudom... - tekintetem cikázott a tárgyak közt.A szék,az asztal,a naptár..itt van naptár?!Na szóval,semmit sem tudtam arról mi folyik köztem és Harry között.Amikor ott vagyok mellette szívem begyorsul és késztetést érzek rá,hogy rámásszak.De nem tehetem.Bűntett lenne,ami pedig még rosszabb,hogy ő egy bűnöző.Ébredj fel Ro!Ő egy bűnöző...Nem nevezném szerelemnek,mert nem az....De akkor mi?!
- Ahhj...Sajnálom Ro,nem tehetek mást... -ijedten néztem rá.Mit csinálhat kirúg?Vagy feljelent?Vagy rosszabb..?
- Kirúgsz?! - dobtam felé kérdésem.
- Nem,eltíltalak az ügytől.Nem foglalkozhatsz semmi képen sem az üggyel!Még veszélyeztetnéd,hogy most Mr Styles-al ennyire közel vagytok egymáshoz. -ledöbbentem.Vége.Harry-t nem látom.Pedig most akartam arra szólni,hogy engedje el.Nem tud semmit,és ez így törvénybe ütközhet.
- Ne csináld Greg!Kérlek! - kérleltem,de ő csak fapofával bírta.Megingatta fejét,én akkor már tudtam a sorsom. 
- Sajnálom Ro.Ez parancs!És közben szabály sértés.Nem tehetek mást,és még jó szívű voltam. -tette kezét a vállamra.
- Ez...ez nem lehet igaz!!! -mormogtam orrom alatt.Nem bírtam elviselni,hogy ezt teszi velem.
- A papírokat és a jegyzeteket add oda Vanessának! -pakolgatta arrébb a dolgokat az asztalán.Hmm,Vanessának...Kinyírom..
- Amúgy Greg épp erről akartam veled beszélni,Harry nem tud semmiről,talán szabadlábon kellene engedni! -mentem hozzá közelebb.
- Ro,ez már nem a te ügyed!Ne avatkozz bele,mondtam,nem? -mutogatott ujjával.
- Nem bízol bennem?Mivan azt mondta Vanessa,hogy szerelmes vagyok belé és,hogy ő az új pasim? -ő csak hallgatott és rendezte iratait. - Chh,esetleg nem mondta,hogy gyereket várok tőle?Mert kiskoromban végülis azt hittem,hogy egy csóktól terhes leszek,hát most mért ne hinném?! -vitatkoztam vele.Próbáltam szemeibe nézni.Egyszer csak lassan felém fordult.
- Nézd Ro,ilyeneket nem mondott Vanessa. De bízom benned,tudod jól!Megígértem apádnak,hogy vigyázok rád és most éppen azt teszem! - nézett komolyan.Lenéztem a padlóra egy pillanatra,majd sóhajtottam.
- Greg,nem vagyok már kislány! Érett nő vagyok,tudok magamra vigyázni! - látszott rajta,hogy nem győztem meg.Ekkor félig elmosolyodtam. - És héé, van fegyverem! - emeltem fel. Elnevette magát,majd megsimogatta a fejem.
- Értsd meg Ro,hogy csak féltelek. Ezek a bűnözők mindenre képesek és sose tudhatod mikor vágnak át! -bele kell törődnöm,hogy nem fogja megérteni.Nem fogom tudni meggyőzni,hogy bízhat bennem és,hogy egy férfi nem fogja elvenni az eszem.. - Gyere ide! - széttárta karjait,majd megöleltem.Fejemet vállán pihentettem. - Lesz még több ügy!Tudom,hogy tudsz fejlődni és egyszer eljön majd a te időd! -mondogatta nekem.Megforgattam szemeim.Nem azért,mert utálom,hanem mert 'eljön,majd az én időm'...Apu is ezt mondogatta.Utáltam,ha ezt mondta,most viszont,ha csak ezt tudnám tőle hallgatni,akkor inkább ezt hallanám!Francba,de hiányzik..
Pár perc után szétváltunk,majd hintettem egy halvány mosolyt arcomra.
- Greg,nem lehetne,hogy ezeket te add át Vanessának?! - nyújtottam felé a papírokat.Kérdőn nézett rám.Vettem a kérdést és válaszoltam. - Nem nagyon kedvelem a csajt! - húztam el a szám.
- Értelek,én is utálom! - vette fel dzsekijét.Elnevettem magam,majd elvette a papírokat. - Menjünk,késő van! - indultunk kifelé,mikor eszembe jutott Harry.
- Hé,öö,Greg - fordultam hirtelen meg.Rám nézett olyan 'Na mondjad!' féle képen. - Beszólhatok Harrynek? Mármint tudod,hogy nem én folytatom az ügyet,hanem Vanessa! - felvettem a legjobb kiskutya pofimat és könyörögve néztem rá.
- Siess! - ez volt az össz vissz válasza.
- Köszi! -nyomtam egy puszit arcára,majd gyors léptekkel közeledtem a cellákhoz.Az ajtó elé értem.A rajta lévő kis ablakon keresztül bekukucskáltam.Harry türelmesen feküdt az ágyon,talán már aludt is.Óvatosan és halkan lenyomtam a kilincset.Az ajtó kinyitódott én pedig beljebb léptem.Nem hallottam mozgás.Csendesen oda osontam a cellához.Harry nem vett észre,dúdolt valamit.
- Sziia! -suttogtam egy fél mosollyal. Harry meglátott és felvidult arccal felpattant ágyáról.
- Ro.. - jött közel a rácsokhoz. - Én sajnálom,ha valami rosszat tettem.Nem fogom többé,ne haragudj! - kicsit furcsáltam.Nem tudom mikor változott át ilyen hihetetlenül romantikussá.Mint egy 9 éves gyerek,aki megette a testvére csokiját.Kb így mutatott Harry.Elmosolyodtam.Még ilyenkor is hihetetlenül jól néz ki.Lefagyott a mosoly a képemről,mikor eszembe jutott mért is jöttem.Mikor Harry meglátta,lassan lefelé görnyedt a szája.
- Mi a baj? - préselődött ki száján.Közelebb mentem hozzá,amennyire csak lehet.Kezeimet a rács köré fontam,amiket Harry nagy tenyere fedett be.Melegséggel fedte be.
- Nem én folytatom tovább az ügyed,hanem Vanessa. - elharaptam szám az utolsó mondatnál.
- Mi? - kétségbeesetten nézett rám.Azokban a szemekben elvesztem.Nem tudtam ellenállni,annyira mélységesen gyönyörűek. - Az a fruska?Én nem dolgozom olyan fruskákkal... - kemény hangja megtört bennem.
- Én,mindent megpróbáltam,Harry.. - vettem fel tekintetét.Reménytelenül sóvárgott arca.
- Bassza meg. - káromkodott suttogva.Megfordítottam kezeit,most az én kezeim voltak fölül.Piciny kézfejem egy kis foltként tántongott Harryn. - Akkor,már nem találkozunk többet? - szárazon szólt.Picit megráztam fejem jelezve neki.
- Akkor utoljára..a csókod,megkaphatom? - szemeibe néztem.Nem válaszoltam semmit,de Harry tekintete számra tévedt.Lassan közeledett,míg végül el nem érte ajkaim.A rácsokon keresztül is megtudott csókolni.Ajkai melegséggel öntötték el enyéimet.Csókja íze édes volt,és ellenállhatatlan.Végképp szólva,hogy utolsó csók,fájt a szívem.Hosszan és lassan éreztem puha ajkát.A világon nincs egy ember aki így csókol.Így,ahogy sosem felejtem,majd el...

Kérlek titeket ne felejtsetek el Komizni és Feliratkozni sem!:)

Chapter 4.

Idegesen kapkodta tekintetét,majd ujjaival dobolni kezdett az asztalon.
- Nem tudok semmit. -nézett rám zöld szemeivel.Átható pillantást vetettem rá.Bele gondolni,hogy az előbb majdnem lefeküdtünk,amivel szabályt sérthettünk volna,rémisztő és egyre gyorsabban vert tőle a szívem.
- Biztos?! -kérdeztem vissza felhúzott szemöldökkel.Halványan bólintott,amikor újra kérdéseket vetettem elé.
- Akkor mért voltál ott? Mit kerestél te azokkal az emberekkel? -figyeltem mozdulatait,minden egyes kis moccanását nagy szemekkel bámultam.
- Nem mondhatok semmit! -fogta fejét,kikerülve tekintetemet.
- Mért nem? -zavarodtam össze,bár ez az én helyzetembe nem meglepő..
- Mert nem! -csapott rá az asztalra ököllel.Éreztem,hogy valami nincs rendben.Harag ült ki arcára.Szemöldökét összeráncolta,szemei sötétebb árnyalatot vettek fel.A levegő izzott.
- Harry, mért nem? - próbáltam újra szóra bírni őt. A feszültség nőtt, de szavak nem jöttek ki szájából. Igazából nem is nagyon vártam, hogy pára óra alatt kiszedjek belőle valami infót. Beépült hozzájuk, és még mindig nem tudom miért. Szemmel láthatóan nem szereti a vallatást. Duzzog, mint valami 5 éves. Karba tett kézzel hallgatott.
- Szóval? - kérdeztem újból. Már rezzentek ajkai, amikor kopogtak. Francba. Rohadtul most kell ezt?!

- Igen?! - fordítottam tekintetem az ajtó elé. Belépett rajta egy szakállas képű férfi. Igen, Greg volt az.

- Ro, gyere ide! - mutatott ujjával. Mit is szeretne tőlem? Fogalmam sincs. Eleget tettem kérésének, majd oda ballagtam.

- Mond! - böktem ki nagy sóhajjal, amiért az előbb megszakított a vallatásban.

- Azt hiszem jobb, ha átvesszük az ügyet! - átható tekintete árulkodott. Ledöbbentem a hír hallatán, nem akartam elhinni.

- De, ne, Greg miért akarod elvenni? - néztem rá reménytelenül. Talán… talán látott valamit? Nem, nem biztos, hogy nem! Nem láthatott, hiszen a celláknál voltunk és… Hirtelen arcomat kezeimbe temettem és sóhajtottam egy nagyot. A cellák vannak legjobban bekamerázva..Én hogyan lehetek ilyen hülye? Ha ezt meglátta, akkor végem van…

- Jobb, ha nem nálad van. Még zöldfülű vagy ehhez. Egy-két év és belejössz! - tette kezét vállamra. Lassan újra találkoztam tekintetével. - Vigyék el! - intett fejével Harry felé. Reflexből neki indultam.

- Ne! –ugrottam Harry elé. - Greg adj még egy esélyt!!  - kérleltem őt. Nem szerette volna megváltoztatni véleményét, ez látszott az arcán. - Kérlek! - szemembe nézett. Gondolkozott, majd sóhajtott.

- Rendben, de - ajajj most jön a papolás, ha még egy ilyen..-  Vanessa segít neked! - furcsán néztem rá. Utálom azt a csajt. Legszívesebben elásnám.

- De nekem nem kell segítség Greg! - vissza álltam rendes pozíciómba és karba font kézzel néztem Greget.

- Nem kérdés volt…Sajnálom Ro,de vagy ez,vagy folytatja valaki más..-kinyitotta az ajtót,majd kiment mind a két őrrel.

- Pfúú....Ez,ez rohadtul nem jó!!! - ültem le nagyot szólva a székre.Az a lány egy...az nem is lány,egy ribanc.Pontosan arra használják,hogy ribanckodjon..Mivel másra nem jó.
 - Mi volt ez? - tört be a fejembe egy ismerős hang.
- Mi?!Mmm bocsi,nem figyeltem! - fordítottam fejem Harry felé,aki nagy szemekkel nézett.
- Mi volt ez a kis akció? -kérdezte újra.Elgondolkoztam.Ha bejön ez a nő,felborul minden.Megjátssza az eszét Harrynek,flörtölni fog vele,meg még ki tudja...Körmeimmel játszottam az asztalon.Vanessát meglátom én megölöm.Kicsinyes viselkedés,de David bánja.A volt barátom.Vanessa miatt szakítottunk,ugyanis szerinte nem voltam elég jó az ágyban.Persze mikor ezt megtudtam rögtön kiadtam az útján,ezért ne szeressen.Aztán Vanessa ágyában találtam másnap..Azóta nem beszélek vele,se Vanessával.Sőt inkább kerülöm a csajt.Még kárt tennék benne,azzal pedig javítanék a kinézetén...
- Ro,itt vagy? -kaptam fel hirtelen a fejem,amit azonnal megbántam.Harry állába vertem be a fejem.
- Auuu....ez fáj!!! -álltam fel fejemet fogva.
- Bocsi,nem akartam! -sajnálkozott,miközben az állát simogatta.- Ki az a Vanessa? -megforgattam szemeim,mikor megláttam az ajtóban.
- Hát ő...-mondtam unottan,majd fejemmel a nyíló ajtóhoz intettem.
- Ohh sziia Ro,hallom segítség kell! -jött be vicsorítva,mert az már vicsorítás,nem mosolygás.Ahogy gondoltam.Épp,hogy bent van a mell top,picsa nadrág,10 kg smink....és annyi ékszer amennyi csak rajta lehet!A tűsarkúról ne is beszéljünk...Tuti,hogy ezekre a cuccokra,csak a sarkon összegyűjtött pénzből telik.- Ohh hellóó!-pillantotta meg Harryt.Nem idegeskedem.Nincs miért.Ez csak egy ribanc,aki elvette a volt pasim.Nem,végülis nincs miért,áá dehogy.Kibírom,sőt jobb leszek,mint ő.Jobb,sokkal jobb!Egyre közelebb ment Harryhez,aki letorpanva állt ott.Nem volt számára kellemes a találkozás,legalábbis arckifejezése nem ezt mutatta.Nézhettem ahogy ez a ribanc rámászik....
Istenem a göndör fürtjei...összekuszálva állnak.Kényszert érzek,hogy beletúrjak. Valamit motyogtak ott,nem figyeltem.Inkább Harry volt az érdekesebb.Most meg....
Nane,komolyan bele akar túrni a hajába?!Kész végem,jobb ha..
- Ne,nyúlj a hajamhoz! -kapta el Harry Vanessa csuklóját.Állam leesett,nagy szemekkel bámultam.
- Hmm,kis akaratos! -mérte végig szemeivel Harryt- Rendben,lesz ez még így se! -kacsintott rá.Kikapartam volna a szemét.Félreértés ne essék,nem féltékenységből,hanem,mert utálom a csajt.Legalábbis,eddig még csak azért.Harry borúsan nézett Vanessára.Leültünk az asztalhoz,vagyis én nem,mert a helyemre ült a fruska.Harry felajánlotta a helyét,na de mégis csak őt vallatjuk.Aranyos volt tőle.Megmosolyodtatott.Vanessa mögött álltam.
- Nos Harry,mi közöd van a PSG-hez? -tette fel első kérdését.Azt hiszi,ha nekem nem mondta el,neki majd elfogja?!Szánalmas...Rápillantottam Harryre,aki az én tekintetemet kereste.Elmosolyodtam,talán el is pirultam.Az a rosszfiús mosolya...valami ritka szexi.Nekem adta azt a mosolyt,és nem annak a szajhának.
- Khmm,Harry... -hallottam Vanessa hangját,majd rám nézett.Gyorsan levágtam egy 'Mi van?' fejet,majd összekuncogtunk Harryvel.Séta fikáltam fel alá,közben kaptam egy széket.Vanessa több órán keresztül,vallatta volna Harryt,ha egyáltalán vallott volna.Semmit sem mondott el.Meglepő,nem de?Erre számítottam.Semmi másra.
- Na,jó.Mára elég. -szólalt fel a császárnő,majd felállt és elrendezte iratait. 
-Beviszem Harryt a cellákhoz.-kissé bántam,hogy ő viszi a cellákhoz,hiszen mindig szerettem az arcát nézni,annyira helyes volt.Kimentek az ajtón.Összeszedtem a cuccaim,lekapcsoltam a villanyt és kiléptem az ajtón.
Megdöbbentő látvány tárult elém.Pár méterrel arrébb Harry a falnak volt támasztva,Vanessa pedig teljesen nyomult rá.Elkapott a düh,mikor megláttam,hogy megcsókolja Harryt.Láttam,rajta,hogy neki nem tetszik a szituáció,ha tetszene vissza csókolt volna.Nem tudom mi ütött belém,de megindultam.Feléjük tartottam semmit se érdekelve.Felpezsdültem,nem állított le senki.Kb 2 méterre voltam tőlük,mikor Harry meglátott,azután Vanessa is követte tekintetét.Ám ekkor késő volt.Vanessát arrébb lökve,lekaptam Harryt.Lábujjhegyre állva,egy hosszú szenvedélyes csókot kapott tőlem,amit azonnal viszonzott is.Megint bennem volt az a bizsergő érzés.Beletúrtam hajába és úgy hoztam közelebb magamhoz.Végül levegő hiány miatt elváltunk egymástól.Harry még egy utolsó puszit nyomott ajkaimra,majd elmosolyodott.Én sem tettem mást,majd összezavarodottan fordultam meg.Vanessa elképedve állt ott.
Bevallom jó érzés volt,őt így látni.Lenézően ránk pillantott.Megfordult,majd sietve elsétált.Újra találkoztam Harry szemeivel,amik ragyogtak.Gyönyörűséges smaragdzöld ábrázatot vettek fel.Órákig néztem volna azt a szikrát ami szemében tündökölt.Hirtelen átzökkent agyamon az előző kis cselekmény.
- Sajnálom,én..ezt nem gondoltam át! -megrökönyödve álltam közvetlenül előtte.Lehajtottam fejem,közben cipőmet kémleltem.Nem mertem szemébe nézni.Egyszer csak a másik cipő pár közelebb lépett egyet.Fejemen kisebb súlyt éreztem.Harry homlokát rajtam pihentette.
- Hé, -hívta fel figyelmem rekedtes hangjával- semmi baj!
Szavai emlékeztettek apuéra.Miután valami rosszat tettem,mindig ezt mondta.Lassan felemeltem a fejem.Harry még mindig nekem támaszkodott.Tekintetünk találkozott.Orrunk épp,hogy nem ért össze.Rám mosolygott.Megpróbáltam viszonozni,de apám emlékei utat törtek.Szívem befeszített,szemeimben könnycseppek gyűltek össze.Nem,tartanom kell magam.Nem szabad sírnom.Szipogtam párat,lefelé szegeztem tekintetem.
- Te sírsz?! -hallottam kérdését.Nem válaszoltam.Sírtam is,meg nem is. -Te sírsz... - jelentette ki,hangját vissza fojtva. - Ha nem lenne rajtam ez a bilincs,átölelnélek és egy hamar nem engednélek el! - suttogta fülembe.Meglepő milyen is tud lenni,bár nem ismerem még,így nem tudhatom milyen az igazi énje.De én szeretném őt kiismerni...Ha,egyáltalán ki lehet. 
Ne felejtsetek el Komizni és Feliratkozni!!!:)<33

Chapter 3

Sziiasztok!:)
Itt a 3.resz:3 Jo olvasast es ne felejtsetek el feliratkozni es komizni sem!!;)<3
Puszii Timii.xx
Megugrottam az ágyban mikor az ébresztő megcsörrent.Álmosan tapogattam,míg meg nem találtam a gombot.Amilyen nehezen ültem fel,olyan könnyedén zuhantam vissza az ágyba.Morogtam egy sort amiért gyorsan elment az éjjel.Igazán aludtam volna még.Cicám felugrott mellém,majd jelezve,hogy ideje megetetnem,nyávogni kezdett.
- Mmm mindjárt Ferg....5 perc! -csukott szemmel motyogtam.Úgy látszik nem tetszett neki,mert egy óriásit torkaszakadtából üvöltött.
- Jólvan! -szólaltam fel idegesen és egy kicsit hangosan.Mikor kinyitottam szemeim egy cuki pofával találkoztam.Elmosolyodtam,erre a macskára nem lehet haragudni.
- Jajj rád nem lehet haragudni ugye?! -cirógadtam meg buksiját.Válaszképpen dorombolt nekem és hozzám dörgölőzött.Nehézkesen,de kikeltem kuckómból.Gyorsan lezuhanyoztam,és felkaptam magamra a ruhám.Adtam az örökké éhes macskeszomnak reggelit,én pedig elhatároztam,hogy útközben megállok egy kávéért.Hamar leértem autómhoz,beindítottam majd újult erővel indultam a napnak.07:35 van vagyis időben beérek,még ha dugóba is kerülök.Gondolataim újra utat vágtak Harry-hez.
Pontosan ezt nem akartam,hogy egy bűnözővel így együtt kerüljek.Csak egy csók,de nekem ez is sok..Főként azért,mert mikor összeértek ajkaink,olyan bizsergő és meleg érzés fogott el,mint másnál még soha sem.Kizökkentettem gondolataimból és még időben megálltam a piros lámpánál.Rándultam egyet,majd kifújtam a levegőt.Muszáj vissza zökkennem a rendes kerékvágásba,különben fogalmam sincs mi lesz velem.A lámpa zöldet mutatott és indultam is.Beugrottam kávéért a Starbucks-ba utána sietősen haladtam a munkahelyemre.Tudtam,hogy egy normális ember kávé nélkül használhatatlan,szóval nagylelkűségemmel vettem egyet Harrynek.Nem voltam benne biztos,hogy az ő esetében egy kávé elég lesz,de egy próbát megért.Bent a szokásos nyüzsgés várt.Sétáltam végig a folyosón,a lehető legnagyobb hangzavarban.
- Silvia átküldted az adatokat?! -pillantottam az egyik titkárnőre,miközben kortyolgattam a kávémat.
- Át és az akták az asztalodon vannak! -kiabált utánam.
- Isten császár vagy!Imádlak! -hálálkodtam neki.Kisfőnök,ennek érzem magam,pedig csak egy ügyet kaptam.Bár ebben az ügyben nem volt betervezve Harry,aminek nem túlzottan örülök.
Beléptem irodámba,ami nem tágas,de legalább otthonos.Megiszogattam a napi frissítőm,majd átnézegettem a papírokat.Semmi új fejlemény,a szokásos.Pénz,autó lopás,drog...ezek gyarapították a kötetet.Harry adatait is átnéztem.Teljes neve:Harry Edward Styles,angol állampolgár.19 éves,jogosítványa van,kétszer elkapták ittas vezetés közben,és egyszer drogozott is az alkohol mellett.Na de vajon hogy ismerte meg a PSG-t...Hátra döltem székemben és gondolkoztam.Mi lehet az oka,miért kezdett nekik dolgozni..
Felkaptam az iratokat és a kávét,majd a cellákhoz vettem az irányt.Ezernyi kérdés feszengett bennem amikre tudni akartam a választ.
Benyitottam az ajtón.Harry-t az ágyban pillantottam meg.Aludt.Letettem a cuccaim csendesen az asztalra,elvettem a cellához járó kulcsot.Halkan és óvatosan elfordítottam a kulcsot a zárban,nem szerettem volna ha felébred.Beosontam az ágyig,ám ott megálltam.Az a látvány megfogott,ahogy alszik.Valami jót álmodott,mert mosolygott.Egy kisfiú arca tárult elém,elmosolyodtam.Egyáltalán nem mutatta ez az arca a sötét Harry-t,a bűnözőt.Rakoncátlan fürtjei itt-ott eltakarták arcát.Telt rózsaszín ajkai szinte világítottak.Azokkal az ajkakkal találkoztam tegnap én.Mit.......mit is képzelek.Soha nem leszek belé szerelmes.Egy bűnözőbe?Miket is beszélek....Elbambultan rendeztem gondolataimat.Nem figyeltem,csak ott álltam.Nem fogok belé szeretni,még csak nem is tetszik..Na jó,ha ezt mondanám hazudnék.De nem szeretem,sőt mivel bűnöző,utálom.Szóval ne..
-Jó reggelt! -szólalt fel rekedtes hangján Harry.Megugrottam,mikor mikor köszönt.Álmos mosolya tündökölt arcán.Egy pillanatra elmosolyodtam,de összezavarodva álltam ott.
- N-neked is! -vigyorogtam,majd kapkodtam tekintetemet mindenhonnan.Kinevetett,észre vette ügyetlenségemet.Elpirultam ezért,meg azért is mert ahányszor mosolyog le vesz a lábamról.Nem tudok mást tenni,de még mindig elítélem a bűnözőket.Köztük Harryt is.
- Mióta vagy itt? -ült fel az ágyon,ami kissé nyekergett súlya alatt.
- Ömm,én?Cs-csaaaak most jöttem épp ébreszteni akartalak. -tagadtam a dolgot.Nem kell,hogy megtudja itt időzök már mióta.Kuncogott,majd rám nézett.Kérdően vissza tekintettem.
- Hazudsz! -jelentette ki.Teljesen elvesztem.Cikin éreztem magam.Egy fiú se hozott ilyen helyzetbe,és nem Harry lesz az első...Legalábbis én nem szeretném.
- N-nem.Én,nem. -nyögtem ki valami elfogadhatót.Éreztem magamon,hogy elvörösödtem.Megint előtört rekedtes nevetése.Tekintete a padlóról rám került.
- Aranyos vagy -kijelentésén meglepődtem,főleg mert mosolygott is,és én egy tűzoltó autó színére kezdtem hasonlítani,bár lehet ez már édes kevés- Főleg,mikor ilyen kis esetlen vagy.-én nem tudtam válaszolni.Lehet azért,mert ezt még nekem soha se mondták,vagy mert Harry mondta.Szemem nem tudtam levenni róla,akaratomtól függően bámultam.
- Folytatni kéne a kihallgatást.. -szólaltam fel végre.Szívem gyakorlatilag felpörgött,mintha extasis-t vettem volna be.
- Persze,ha ki tudsz húzni belőlem valamit! -tornyosult felém.Megforgattam szemeim,majd hátat fordítottam neki.
- Ne kiabáld el magad! -jelentettem ki és elindultam.Bízva benne,hogy követ vissza sem néztem.Idegesített az önfejűsége.Hirtelen elkapta a kezem,mire én fejem hátra fordítottam.Vággyal telt szemeivel mélyen szemeimbe nézett.Kezét derekamra helyezve,a fal felé tolt,ám közben csókot nyomott számra.Neki dobódtam a falnak,Harry pedig szorosan nekem támaszkodott.Ajkait egy pillanatra sem szakította el sajátjaimtól.Annyira nagyon közel volt,hogy ágyéka rendesen súrolta alhasamat.Ekkor résnyire kinyitottam szám,ezt ő kiélvezve bejutást nyert.Szenvedélyesen tüzes volt.Vágyait rajtam váltotta ki,aminek igazság szerint,ellenállni nem tudtam.Csókjai forróságba hoztak.Kezével óvatosan és lassan vándorolt lefelé,míg el nem ért fenekemhez.Belemarkolt.Fejemet hátra döntve engedtem ki a nyögést amit Harry hozott ki belőlem.Kihasználva az alkalmat,áttért a nyakamra,ahol forró,nedves csókokat hagyott.Meg voltam kavarodva,nem tudtam mitcsináljak.Az előbb még utáltam,most meg....úristen meghalok.Awwh,éreztem fájdalmat nyakamon.Harry valószínűleg belém harapott.Felszisszentem mikor azon a ponton szívogatni kezdte..
- Harry.. -suttogtam halkan,lihegve.Kihozott a sodromból.Ő abban a pillanatba vissza tért szemem elé.Mellkasa gyorsan,szinte dobálózva mozgott fel,le,kétségtelenül úgy,mint az enyém.Szemei sötétebb árnyalatot vettek fel.Pár percig pihenve úgy maradtunk.Hatalmas kezeit hátsómon pihentette,kezeimmel vállait fogtam.
- Ha nem élvezed... -figyeltem tekintetét- most szólj! -mély hangja kényeztetett.Csöndben maradtam.Vágyaimnak ellenállni nem tudtam.Szemeivel reakciómat figyelte,majd miután nem ellenkeztem,szájának jobb sarka felfelé mozdult.Újra ajkaival találkoztam.Fejét elfordította,hogy jobban hozzám férjen.Rég volt,amikor így csókolóztam,talán még soha.Tarkójánál fogva magamhoz húztam,amennyire csak lehet,másik kezemmel beletúrtam göndör fürtjeibe.Ennek hatására nagy levegőt vett és ki is fújta egy nagy sóhaj kíséretében.Egyre jobban éreztem növekvő férfiasságát.Közben nyelveink vad táncot jártak még mindig.Ujjait egyszer csak melltartóm kapcsánál éreztem.Nagyot néztem és hirtelenjében ellöktem magamtól.Harry meglepetten és értetlenül nézett rám.
- Kihűl a kávéd! -gyorsan hebegtem a választ.Választ,ami nem is igaz.Nem akartam olyan mélyen Harry-hez kerülni,nem akartam vele lefeküdni.Egyik kezével megvakarta tarkóját közben megfordult.Nyeltem egy nagyot,majd kifele indultam.Az asztalnál megálltam felkaptam a cuccom és vissza fordultam.Harry még mindig ott állt.Megfeszült izmai tátongtak ő pedig a padlót kémlelte.
- Jössz?! -kérdeztem tőle még mindig felhevült testtel.Bármilyen mozdulatot tett,mindegyik tökéletes volt.Ahogy támaszkodik,megigazítja haját,vagy éppen csak lép egyet.Nem tudom elfogadni és nem is fogom.Csak kijelentem nem szeretem,hogy nem is fogom...arról inkább nem nyilatkozom.Nem látok a jövőbe.Lassan felém botorkált.Bezártam a cellát és a csuklójára tettem a bilincset.
- Nem lehetne ezt a bilincs témát hanyagolni? -kérdezte feszengve.
- Sajnos,nem. -válaszoltam unottan.Ki kísértem a szobából,be a kihallgató terembe.Levettem róla a bilincset és oda adtam a kávéját.Leült a már megszokott székre.
- Harry honnan ismered a PSG-t?! -kezdtem a kihallgatást.Nem szólalt meg.Csak ült és néha-néha beleszürcsölt kávéjába.
- Mit csinálnak a bandában? -ugrottam át egy másik kérdésre.
- Nem fogsz semmit se megtudni! -vetette arcomba.Közelebb mentem felé,leguggoltam mellé.
- Figyelj Harry, -suttogtam fülébe- ha segítesz,talán kisétálhatsz innen,semmi következménye se lesz,de ha nem vallasz....talán életfogytiglant is kaphatsz.. -felkászálódtam és figyelmesen fürkésztem szemeit,amik most lefele meredtek és gondolkozóba estek.