Chapter 5.

Firkáltam.Felismerhetetlen dolgok látszódtak a papíron,ha unatkozok ezt teszem.Nem csináltam régóta,ha a 2 óra nem jelenti azt.
- A rajzolás helyett sokkal jobbat is csinálhatnánk. - hangja nyílként szelte végig a szobát.Száraz mondatai nem hatottak meg különösebben.Lemertem fogadni,hogy most is kajánul vigyorog,igen,olyan perverzem.Hajam lobbant,és igazam volt.Fejemet elfordítva bebizonyosodtam arról az észveszejtő jelenségről,aki a cellákban állt.Karjaival támaszkodott a rácson.Izmai megfeszültek,ahogy tartotta magát,meglepetten figyeltem.Valószínűleg látta,hogy rajta bambulok,mert büszkén elmosolyodott.Rá pillantottam,majd a papírra.
- Ha így folytatod nem megyünk semmire! -néztem fanyarul.Egyik pillanatról a másikra megváltozott hangulata.Lefagyott mosolya,elfordult tőlem,talán azért,hogy ne lássam arckifejezését.
- Már mondtam.Nem tudok semmit. -szólalt fel sóhajtva.Kocogtattam tollamat a papíron.Nem tudom szóra bírni őt.Így el kell engedni.Ha nincs bizonyíték,nincs semmi amivel itt tarthatnánk.
- De az igazságot mond.Az egyszerűbb... -fejeztem ki könnyedén.Ha nem mondja el,kénytelen leszek Greghez fordulni,és elengedni Harryt.
- Ez....az igazság.. - ült le a nyikorgó ágyra.
- Ez nem volt valami meggyőző. - álltam fel,arréb tolva székem.Tornacipőmmel kisebbeket lépkedve értem Harry cella ajtaja elé.
- Pedig az. -nem mondott többet,itt befejezte a mondatát.Egy látvány volt őt nézni,még a rácsokon keresztül is.Inkább láttam volna előttem,ahogy megölel.Rám nézett és újra elmosolyodott.Levetettem a pillantásom a földre,közben én is mosolyogtam,pedig nem volt miért.
- Mért sírtál,az előbb? - terelte el a témát.Nekem is elment a kedvem a nevetgéléstől.Elmondjam neki?Mit árthat...különben,a városban mindenki tudja,szóval édes mindegy.
- Emlékek apámról.. -dőltem háttal a rácsoknak.Elbambultam messzire,nem gondolkoztam,újra ő jutott eszembe.Észre sem vettem,hogy Harry a hátam mögé jött.A rácson keresztül átnyúlt,és körül fonta karjait hasamnál.Ajkait fülemnél éreztem.Lehellete súrolta arcomat,amiatt szívem szaporábban vert.
- Nekem sincs apám.Soha nem is ismertem,de..nem is akarom. -meglepődtem nyitottságán.Nem hittem,hogy csak így,beszél róla.Nem is ismerem,de így megnyílik előttem.Jobb lenne,ha elmondaná mi köze van a PSG-hez és nem itt mesélné az életét.Tekintetemet hirtelen felkaptam és elrántottam magam Harry karjaiból.
- Ezt nem szabad! - nézett rám kérdően.Őt bámultam,majd felvettem táskámat az cuccaimmal együtt és az ajtó felé léptem.
- Most,mivan? - Harry hangos szavai visszhangzottak a zárkában.Oda mentem a cellához.
- Ha valaki meglát,vagy a főnököm,Greg,fülébe jut,hogy mi mit művelünk,vagy mi van köztünk,akkor végem van! - suttogtam halkan.
- Höhh...Ez most komoly?! - felhúzott szemöldökkel nézett engem.Halványan bólintottam - Szóval,nem csókolhatlak meg,még egyszer? - kicsit szomorkás hangulatot éreztem hangján.Ne mondja,hogy ő valamit is érez irántam - Bár végülis,köztünk nincs semmi...Nem?
- Ömm...nincs. - pillantásom lefelé vezetett.Jézusom,most mivan....Nem lehet...Azonnal el kell tűnnöm - Most mennem kell! - nem néztem Harry-re csak kirohantam az ajtón.Bementem a mosdóba.Felnéztem a tükörbe,kicsit félve a látványtól.Szemeim piroslottak,szempillaspirálom elfojt.Nem sírhatok Harry miatt.Egy fiú miatt akit nem is ismerek.Hülyeség,ez csak a fáradtság.Kinyitottam a csapot,és megpróbáltam összeszedni magam.Valahogyan sikerült egy fajta kinézetet adni magamnak.Ki vagyok én?!Mi lett velem?!A tükörben látott arc megrémisztett.Hiszen utálom a bűnt,és most én is a részese leszek...Mi ez...Mielőtt haza mentem volna,bementem Greghez.
- Szia Greg! - köszöntem neki.
- Ro,beszélnünk kell! - mondta vissza folytott komolysággal.Kezdtem aggódni.Valami baj lehet?
- Mond! - döltem neki a széknek.Felém fordult székével.Kezei a szájánál.Gondolkozott miközben nézett.
- Megtudod nekem ezt magyarázni?! - indított el a számítógép képernyőjén egy videót.Lefagytam.Nagy szemekkel bámultam a fránya képernyőt.Én voltam ott,pontosabban,Mi.Harry és Én.
- Jézusom... - csak ennyi csúszott ki a számon.Többet nem tudtam mondani,valószínüleg a gombóc miatt ami a torkomban van.Szívverésem szaporább volt,mint egy nyúlé.Na,most mi lesz?....Várjunk ki köpött be?!A biztonsági őr nagy ívben leszarja mit csinálunk..Vanessa!Az a ribanc miatt van minden?!Szégyentelen,hülye ribanc...Elkapom és megölöm,szó szerint a fejébe eresztek egy golyót!!
- Nos,mi ez az egész?! - még minig szem rebbenés nélkül ült és figyelt engem.
- Greg,én nem tudom... - tekintetem cikázott a tárgyak közt.A szék,az asztal,a naptár..itt van naptár?!Na szóval,semmit sem tudtam arról mi folyik köztem és Harry között.Amikor ott vagyok mellette szívem begyorsul és késztetést érzek rá,hogy rámásszak.De nem tehetem.Bűntett lenne,ami pedig még rosszabb,hogy ő egy bűnöző.Ébredj fel Ro!Ő egy bűnöző...Nem nevezném szerelemnek,mert nem az....De akkor mi?!
- Ahhj...Sajnálom Ro,nem tehetek mást... -ijedten néztem rá.Mit csinálhat kirúg?Vagy feljelent?Vagy rosszabb..?
- Kirúgsz?! - dobtam felé kérdésem.
- Nem,eltíltalak az ügytől.Nem foglalkozhatsz semmi képen sem az üggyel!Még veszélyeztetnéd,hogy most Mr Styles-al ennyire közel vagytok egymáshoz. -ledöbbentem.Vége.Harry-t nem látom.Pedig most akartam arra szólni,hogy engedje el.Nem tud semmit,és ez így törvénybe ütközhet.
- Ne csináld Greg!Kérlek! - kérleltem,de ő csak fapofával bírta.Megingatta fejét,én akkor már tudtam a sorsom. 
- Sajnálom Ro.Ez parancs!És közben szabály sértés.Nem tehetek mást,és még jó szívű voltam. -tette kezét a vállamra.
- Ez...ez nem lehet igaz!!! -mormogtam orrom alatt.Nem bírtam elviselni,hogy ezt teszi velem.
- A papírokat és a jegyzeteket add oda Vanessának! -pakolgatta arrébb a dolgokat az asztalán.Hmm,Vanessának...Kinyírom..
- Amúgy Greg épp erről akartam veled beszélni,Harry nem tud semmiről,talán szabadlábon kellene engedni! -mentem hozzá közelebb.
- Ro,ez már nem a te ügyed!Ne avatkozz bele,mondtam,nem? -mutogatott ujjával.
- Nem bízol bennem?Mivan azt mondta Vanessa,hogy szerelmes vagyok belé és,hogy ő az új pasim? -ő csak hallgatott és rendezte iratait. - Chh,esetleg nem mondta,hogy gyereket várok tőle?Mert kiskoromban végülis azt hittem,hogy egy csóktól terhes leszek,hát most mért ne hinném?! -vitatkoztam vele.Próbáltam szemeibe nézni.Egyszer csak lassan felém fordult.
- Nézd Ro,ilyeneket nem mondott Vanessa. De bízom benned,tudod jól!Megígértem apádnak,hogy vigyázok rád és most éppen azt teszem! - nézett komolyan.Lenéztem a padlóra egy pillanatra,majd sóhajtottam.
- Greg,nem vagyok már kislány! Érett nő vagyok,tudok magamra vigyázni! - látszott rajta,hogy nem győztem meg.Ekkor félig elmosolyodtam. - És héé, van fegyverem! - emeltem fel. Elnevette magát,majd megsimogatta a fejem.
- Értsd meg Ro,hogy csak féltelek. Ezek a bűnözők mindenre képesek és sose tudhatod mikor vágnak át! -bele kell törődnöm,hogy nem fogja megérteni.Nem fogom tudni meggyőzni,hogy bízhat bennem és,hogy egy férfi nem fogja elvenni az eszem.. - Gyere ide! - széttárta karjait,majd megöleltem.Fejemet vállán pihentettem. - Lesz még több ügy!Tudom,hogy tudsz fejlődni és egyszer eljön majd a te időd! -mondogatta nekem.Megforgattam szemeim.Nem azért,mert utálom,hanem mert 'eljön,majd az én időm'...Apu is ezt mondogatta.Utáltam,ha ezt mondta,most viszont,ha csak ezt tudnám tőle hallgatni,akkor inkább ezt hallanám!Francba,de hiányzik..
Pár perc után szétváltunk,majd hintettem egy halvány mosolyt arcomra.
- Greg,nem lehetne,hogy ezeket te add át Vanessának?! - nyújtottam felé a papírokat.Kérdőn nézett rám.Vettem a kérdést és válaszoltam. - Nem nagyon kedvelem a csajt! - húztam el a szám.
- Értelek,én is utálom! - vette fel dzsekijét.Elnevettem magam,majd elvette a papírokat. - Menjünk,késő van! - indultunk kifelé,mikor eszembe jutott Harry.
- Hé,öö,Greg - fordultam hirtelen meg.Rám nézett olyan 'Na mondjad!' féle képen. - Beszólhatok Harrynek? Mármint tudod,hogy nem én folytatom az ügyet,hanem Vanessa! - felvettem a legjobb kiskutya pofimat és könyörögve néztem rá.
- Siess! - ez volt az össz vissz válasza.
- Köszi! -nyomtam egy puszit arcára,majd gyors léptekkel közeledtem a cellákhoz.Az ajtó elé értem.A rajta lévő kis ablakon keresztül bekukucskáltam.Harry türelmesen feküdt az ágyon,talán már aludt is.Óvatosan és halkan lenyomtam a kilincset.Az ajtó kinyitódott én pedig beljebb léptem.Nem hallottam mozgás.Csendesen oda osontam a cellához.Harry nem vett észre,dúdolt valamit.
- Sziia! -suttogtam egy fél mosollyal. Harry meglátott és felvidult arccal felpattant ágyáról.
- Ro.. - jött közel a rácsokhoz. - Én sajnálom,ha valami rosszat tettem.Nem fogom többé,ne haragudj! - kicsit furcsáltam.Nem tudom mikor változott át ilyen hihetetlenül romantikussá.Mint egy 9 éves gyerek,aki megette a testvére csokiját.Kb így mutatott Harry.Elmosolyodtam.Még ilyenkor is hihetetlenül jól néz ki.Lefagyott a mosoly a képemről,mikor eszembe jutott mért is jöttem.Mikor Harry meglátta,lassan lefelé görnyedt a szája.
- Mi a baj? - préselődött ki száján.Közelebb mentem hozzá,amennyire csak lehet.Kezeimet a rács köré fontam,amiket Harry nagy tenyere fedett be.Melegséggel fedte be.
- Nem én folytatom tovább az ügyed,hanem Vanessa. - elharaptam szám az utolsó mondatnál.
- Mi? - kétségbeesetten nézett rám.Azokban a szemekben elvesztem.Nem tudtam ellenállni,annyira mélységesen gyönyörűek. - Az a fruska?Én nem dolgozom olyan fruskákkal... - kemény hangja megtört bennem.
- Én,mindent megpróbáltam,Harry.. - vettem fel tekintetét.Reménytelenül sóvárgott arca.
- Bassza meg. - káromkodott suttogva.Megfordítottam kezeit,most az én kezeim voltak fölül.Piciny kézfejem egy kis foltként tántongott Harryn. - Akkor,már nem találkozunk többet? - szárazon szólt.Picit megráztam fejem jelezve neki.
- Akkor utoljára..a csókod,megkaphatom? - szemeibe néztem.Nem válaszoltam semmit,de Harry tekintete számra tévedt.Lassan közeledett,míg végül el nem érte ajkaim.A rácsokon keresztül is megtudott csókolni.Ajkai melegséggel öntötték el enyéimet.Csókja íze édes volt,és ellenállhatatlan.Végképp szólva,hogy utolsó csók,fájt a szívem.Hosszan és lassan éreztem puha ajkát.A világon nincs egy ember aki így csókol.Így,ahogy sosem felejtem,majd el...

Kérlek titeket ne felejtsetek el Komizni és Feliratkozni sem!:)